Amikor a világpolgár Liszt 1839-1840 fordulóján hosszú távollét után
ismét Magyarországon koncertezett, újra találkozhatott muzsikus
cigányokkal és zenéjükkel, azzal a világgal, mely már egészen kis
gyermekkorában mágikus hatást gyakorolt képzeletére. Nem egyszer
nomádoknak nevezte a cigányokat, a folyton úton lévő Liszt - biztosan
nem túlzás - szellemi rokonainak tartotta őket. Nemcsak a 'kávéházi"
bandák zenéjét ismerte, a cigányzene egészen archaikus és egzotikus
formáival is találkozott, azzal a muzsikával, mely a sátrakban élő,
örökös vándorlásra berendezkedett közösségek mindennapi zenéje volt.
Rendkívül láttató leírásai a vadul táncoló asszonyokról, a tűz köré
gyűlő férfiakról, az önfeledt mulatozás és a verekedés határán
egyensúlyozó virtusról a mai olvasót is megbabonázzák; az eseményeket
távolról figyelő, boszorkányszerű, fogatlan öregasszonyok, szénaboglya
hajukkal, lángoló tekintetükkel már-már irreális lényeknek tűnnek fel.
Az extázisig fokozódó mulatozás hangulata kitörölhetetlenül Liszt
memóriájába égett. "Számomra ez a fajta zene afféle ópium, melynek néha
igen nagy szükségét érzem" - írta később egy barátjának.
Amikor élményeit többek között a Magyar Rapszódiákban feldolgozta,
majd az 1850-es évek végén egy nagy esszében is megpróbált képet
formálni a cigányzenéről, sokan idegenkedve fogadták. Sérelmezték, hogy
Liszt a magyar nemzeti zenét (vagy magyar népzenét) összekapcsolja a
cigányzenével. Fél évszázaddal később Kodály és Bartók tudományos igényű
gyűjtései igazolták, hogy a magyarság ősi, archaikus zenéjét valóban
nem a cigánymuzsika őrzi, hanem az évszázadok során csiszolódó
parasztzene - Liszt tehát tévedett. Ám ez a tévedés intenzív erjesztő
hatást gyakorolt Liszt zenéjére, olyan gondolatokat inspirált, melyeket
joggal tarthatunk a 19. század legprogresszívebb elgondolásainak.
A tanulatlanul, ám mégis tökéletesen játszó és elképesztő
találékonysággal rögtönző muzsikus cigány Liszt számára egyértelműen
bizonyította, hogy a "muzsika velünk születik, mint az evés vagy a
lélegzés, s nem a civilizáció hozza létre", sőt, azt is pontosan látta,
hogy épp a civilizáció veszélyezteti ezt a zenét. Utóbbi kérdésben
aligha tévedett.
( http://kultura.hu/main.php?folderID=1234&ctag=articlelist&iid=1&articleID=310712)
És nézzük milyen most a helyzet?
.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal
Hamarosan
olyan előterjesztésről dönthet a kormány, amely azt szorgalmazza: ismét
szóljon élő zene a szórakoztató- és vendéglátó-ipari egységekben -
értesült a Népszabadság.
A csongrád megyei napilapban, a Délvilágban 2011 március 11-én jelent
|
meg már csak néhány szegedi vendéglátóhelyen szól a nóta címmel R. Tóth Árpád tollából
A napilapból bemásolt cikk.
Csongrád megye - Méltatlan helyzetben van a
cigányzene – hívják fel a figyelmet a magyaros vendéglátás hagyományaiért aggódók.
Az Országgyülés nemrég a kedvezményes 5%-os áfakörbe sorolta az
előadóművész személyes közreműködésével nyújtott hangszeres élő zenei
szolgáltatások egy részét. Sajtóinformációk szerint a cigányzenészek
járták ki a könnyítést.
Száz éve aligha létezett kávéház, kiskocsma, vendéglő, cigánymuzsikusok nélkül.
Szegeden még 20 éve is 16 cigányzenész húzta. - többek között a Tisza
Szállóban, a Szeged Étteremben, a Hágiban, Mára csupán néhány olyan
vendéglátóhely maradt amelyben egy-egy este felcsndül a hegedű, a
cimbalom.
- Méltatlan helyzetben van a cigányzene, Sokan egy ebédért elmennek muzsikálni. Éhbérért, feketén foglalkoztatják őket.
Néhány évtizede 250-300 cigányzenészt tartottak nyilván Csongrád
megyében - mára 25-30-an, ha maradtunk. -magyarázza Czutor Zsolt a
Magyar Cigányzenészek Szakszervezetének Elnöke. Szerinte minden
változtatás hasznos, ami az élő zenét segíti, de önmagában az
áfacsökkentés semmire sem jó. Az államnak kellene támogatnia a
cigányzenét, segíteni a fiatalok képzését, mert ezzel megélhetést adna,
lehetőséget a felemelkedésre, ebből a borzasztó ingoványból.
Úgy tudja, megyénkben csak Szegeden húzathatja el a vendég a nótáját.
A többi város vendélátóhelyei már nem kínáljá ezt a szolgáltatást.
Az utolsókig kitartott a Makói Autóscsárda , de vezetője Szabó Sándor
elmondta. Ilyen kevés bevételből már nem tudják finanszírozni a
cigányzenét sem, és a vendégek sem igénylik.
De húzzák még a zenészek a Kiskőrössyben és az Algyői
Halászcsárdában- a szegedi Rossevelt téri és Fehértói Halászcsárda
mellett pedig Frank Sándor Venesz-dijaas mesterszakács budapesti
halászcsárdájában is szól a nóta jó ebédhez, vacsorához.
Ez nem hangulati kérdés. A cigányzene az igazi, magyaros
vendéglátás része. Mindegyik helyünkön 4-5 tagú a zenekar A magyar
vendég sajnos nem értékeli, a külföldiek viszont keresik - fogalmazott
Frank Sándor.
Kapcsolódó hírek:
"VALLOMÁSRA KÜLDÖM"-Nótaest,Kísér a 100 Tagú Cigányzenekar Kamarazenekara
Magyar cigány hírességek,kikre a magyarság és a cigányság is büszke
Boross Lajos halálára
BOLDOG KARÁCSONYT !!!