Tudósítás

A cigányok leginkább udvari zenészekként kerültek Európába, és váltak híressé. De Magyarországon ott voltak a nagy történelmi háborúkban, nem egyszer életüket, vérüket áldozták, de csak ritkán kapták meg azt tiszteletet, ami nekik kijárt volna.  Azokra emlékezünk, akikre méltán büszke a magyar és a cigány nemzetiség egyaránt, mert emlékezetes maradt szerepe a történelem során.

Néhány nevet említünk :

Rigó Jancsi 1848-ban született Pákozdon, 10 évvel később abban a helyiségben, ahol a szabadságharc alatt fényes győzelmet arattak a hős, magyar honvédek.



Apró gyerekként kezdett el gyakorolni, kijárt a természetbe, s fűnek és fának húzta a nótát. Amikor 10 éves lett, apja bevette zenekarába, s nagyon tetszett a falusiaknak, hogy ez a csöpp ember nem egyszer bravúrosan szólót játszott a hegedűjén.
Tanulni azonban igazán Barcza Józsi primástól tanult, aki a fehérvári Magyar Király Kávéházban muzsikált. Világhírű zenész volt, akit Hollandiában maga III. Vilmos király tűntetett ki. A primás féltékenyen figyelte Rigó Jancsi sikereit, és az csak olaj volt a tűzre, hogy tiltása ellenére elvette a lányát feleségül.
Budapestre költöztek, ahol az elegáns kávéházak közönsége nagy tapssal jutalmazta a kiváló zenészek játékát. De leginkább a hölgyek szívéhez vezetett az út, akiket érzelmes dalaival elandalított a fiatal primás.



Rigó Jancsi Párizsba ment, és aratta sikereit. Egy este abban a kávéházban szórakozott Chimay belga herceg és szép, fiatal felesége, Clara, ahol Rigó Jancsi muzsikált. Szívhez szólóan szállt a dal:"Fekete szem éjszakája..."A hercegné és a primás egymásba szerettek, Jancsi elvált feleségétől. és vagy 10 évig együtt élt Claraval.
Az asszony azonban- mikor látta-, hogy már apja millióiból alig maradt valami, megszökött. Jancsi pedig -állítólag- szegényen, elfeledve halt meg Amerikában.
A neve azonban fenn maradt. Egy pesti cukrász róla nevezte el azt a süteményt, amivel a primás szerelmének kedveskedett, és ma is sokak kedvence.
Az '50-es években Keleti Márton rendezésében óriási sikert aratott a magyar-francia koprodukcióban készült film, mely Rigó Jancsi romantikus történetét dolgozta fel, és melynek főszerepében az ifjú Buss Gyula legalább olyan népszerű lett, mint az, akit a filmben alakított: Rigó Jancsi.

Bari Károly a cigányság szülötte és életének ábrázolója. Első verseskötete 18 évesen országos sikerű volt. Politikai tartalmú verseiért az 1970-es években börtönbe is került. Kiszabadulása után perifériára szorult, a publikációs lehetőségek - még a tudományos jellegűek is - beszűkültek előtte.
A költészet mellett a cigányság folklórjának felkutatásával és rendszerezésével foglalkozik. Tizenöt éven át gyűjtött anyagot a különböző magyarországi és romániai cigány népcsoportok népmese-, ballada- és népdalkincséből, hagyományaik világából. Gyűjtéséből ezideig három kötete jelent meg, mely a teljes összegyűjtött anyagnak csak a töredéke. A folklórgyűjtés kapcsán elkészítette a cigány nyelv harminchárom-ezer szóból álló szógyűjteményét, mely eddig a cigány nyelv szókincsének legnagyobb terjedelmű összeírása. Sajnos ez az agyag sem került mind a mai napig publikálásra.
Bari Károly több antológiának a szerkesztője. Mindezek mellett fordítóként is működik: részben saját gyűjtésű cigány népköltészetet valamint francia költőket fordított.
Képzőművészként is nyilvánosság elé lépett, elsősorban saját köteteit illusztrálta élénk színvilágú, mozgalmas kompozíciójú, szürrealisztikus grafikáival.

Kitüntetései, díjai

József Attila-díj (1984)
Soros-életműdíj (1996)
Déry Tibor-jutalom (1992)
Bezerédj-díj (1996)
Kossuth-díj (2001)
Hazám-díj (2004)


Bari Károly
SZÍVPIROS VERS

Az én szívem piros labda,

jön az öröm, égig dobja:

felhő-halacskás nagy tóig,

hóval lepett kék hálóig.

Az én szívem piros madár,

a szerelem ágára száll:

szirom-körmű ágacskára,

onnan ragyog a világra.

Az én szívem piros puli,

piros vérem terelgeti

Eltörött a hegedűm...Dankó Pista hegedűje visszhangzik másfél század távolságból.



A szegedi cigánytanyán született a szabadságharc kitörése után pontosan egy évtizeddel. Ez a hely ma inkább Szatymazhoz tartozik, mint Szegedhez, ezért a bizonytalanság a születési hely megjelölésében.
Istvánnak anyakönyvezték, de mindenki csak Pistának hívta. Még el sem érte a 10 esztendős kort, édesapja meghalt. Erdélyi Náci, apja nagyhírű zenész kollegája, aki még Ferenc József császárnak is muzsikált Szegeden, mikor az a színház megnyítására ott járt, sőt eljutott New Yorkba is zajos sikert aratva, szóval, Erdélyi Náci neveltette fel, taníttatta muzsikálni. Soha nem kellett Vele szégyent vallania. 15 éves korában már saját zenekara volt, és Szatymazon szórakoztatta az úri közönséget. Itt ismerkedett meg Joó Ferenc arcképfestő és földbirtokos leányával, Ilonkával, és romantikus módon megszöktette, és feleségül vette.
Nagyon nagy szegénységben éltek. A siker akkor kezdett társává szegődni, amikor megismerte a költő Pósa Lajost, és annak verseire írta gyönyörű dalait. Kettőjük között mély barátság szövődött. Pósa színházi tikárként működött Szegeden, és az Ő segítségével a színházteremben is felhangzottak a Dankó-dalok az akkor oly' divatos népszínművekben.
Nevét ekkor már az egész országban ismerték. Nem volt a Monarchiának olyan zuga, ahol ne szól volna a Dankó-muzsika. A siker azonban nem párosult gazdagsággal. Ő csak a zeneszerzéshez értett, de ahhoz nem, hogy hogy lehet ebből pénzt csinálni.
Kénytelen volt daltársulatot szervezni, és bejárni vele az országot, sőt, még Oroszországba is eljutott. Ez sem volt többre elegendő, mint a napi betevőre.
De Dankót nemcsak a pénz vezette. A szabadságharc után a német szó, a német művészet került előtérbe. Számára önként vállalt kényszer, küldetés volt, hogy széles rétegekkel ismertesse meg a magyar dalkincset.
Miután Pósa Budapestre költözött, az együtt munkálkodás időszakos lett, de a barátság nem hunyt ki. A költő asztalánál ismerte meg Gárdonyi Gézát, és a nóta újra szárnyallni kezdett. Vagy 80 közös szerzeményük van, népszerű dal mindegyik.
A Milleneumkor Budán muzsikált. Nótát senki nem rendelhetett Tőle, egy kivétel volt, Zsótér Andor, a szegedi patrióta, akit atyai jóbarátjának tekintett.
Szerény keresményéből ekkoriban az alföldi Csengődön vásárolt szőlőt. Gárdonyihoz írt leveléből tudjuk, hogy szőlőjében érdekes nevekkel különböztette meg a lejtőket és emelkedőket. Így volt Jókai-domb, Pósa völgye, Feszty-határ, Nóta-fészek, és volt "Göre-járvány" is, Gárdonyira utalva.
Amikor már egy kicsit jobban mehetett volna, a sok nélkülözéstől elérte a halálos kór, a tüdőbaj. Művész barátai összefogtak, és San Remoba küldték gyógyulni. De már ez sem használt. A Rókusban egy kórházi ágyon lassan haldoklott. Betegágyánál meglátogatta őt Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Feszty Ádám és Blaha Lujza is, akit már akkor is a "nemzet csalogányának" neveztek.
Egy szép, de nehéz életet után szeretett felesége karjaiban halt meg. Apósa is megbékélt Vele, ott állt a halálos ágyánál. Mindössze 46 éves volt.
Temetése napján ellepték az emberek az utcákat. Budán kezdődött a
a búcsúztatása, majd a koporsót Szeged küldöttsége vonaton szállította a végső nyughelyére, hogy ott a város által ajándékozott díszsírhelyen aludhassa örök álmát.
Ötszáz cigány húzta könnyezve a dalt:
"Most van a nap lemenőbe,
Kimegyek a temetőbe..."



Pósa segítségével kilenc év alatt összegyült az a pénz, amiből szobrot faragtattak az emlékére. Ott áll a Tisza-part közelében. Ha valaki kitekint a régi Hungária Kávéház ablakán, ahol Dankó Pista oly' sokáig muzsikált, most már örökké láthatja törékeny alakjának kőbe vésett mását.
Nem, téved a nóta...Dankó Pista hegedűje nem tört el, ma is szól.

Czinka Panna
(1711-1772)

Sajógömörön született Czinka Panna (Cinka Panna) virtuóz magyar cigányzenész, legendás cigányprímás. Zenészcsaládból származik, nagyapja és apja II.Rákóczi Ferenc fejedelem udvarának muzsikusai voltak.
Már 9 évesen olyan tisztán hegedült, hogy a szép reményű gyermeket több gömöri földbirtokos saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy ott megfelelően kiképezzék a hegedűjátékban. Elsősorban földesura, Lányi János támogatta. Tizenkét éves korára bámulat tárgya lett muzsikája. Tizennégy éves korában férjhez ment egy nagybőgőn játszó cigány zenészhez, és annak két fivérével megalapította kis zenekarát. Czinka Pannáé volt az első igazi cigányegyüttes, amelyben két hegedűs (egyik közülük a prímás, a másik a kontrás), egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Cigányzenekaruk híre napról-napra terjedt, ünnepségek alkalmával 20-30 mérföldet is utaztak. Ez az első ismert híressé vát magyar cigányzenekar.



Földesuruk kis házat építetett Panna számára telekkel egybekötve és szolgálatában tartotta, patronálta a cigányzenekart. Kétévente a banda minden tagja szép, új vörös ruhát kapott. A Sajó partján élt boldog családi életet Panna, s később fiai alkották az egész zenekart. Amikor nem zenéltek, nemcsak a háztartást látta el, hanem kovácsmester férjének műhelyében is segített. Kortársai szerint Panna rövid pipát szeretett szívni, mert annak hossza nem zavarta a hegedülésben. Muzsikája sok pénzt hozott a konyhára, de egész életében takarékos maradt, és a szép vagyont övéinek hagyta.

A legenda Pannának tulajdonítja a Rákóczi-indulót, de ez a 19. század elején, jóval a halála után keletkezett. Fáy gróf legendateremtő volt, aki feltűnő szépségű, drágakövekkel ékesített ruhájú cigányprímásnőnek írta le Pannát, akinek Amati hegedűje volt.


Végrendeletében azt kérte, hogy díszruhájában temessék el, gyémántos gyűrűvel, és mellé helyezzék kedves Amati-hegedűjét is, melyet Csáky bíbornoktól kapott ajándékba egyik fellépése után. Sírja fölé földesura emléket emeltetett.
Emléke ennél is maradandóbb! Jókai Mór megformálta alakját a Szeretve mind a vérpadig c. regényében, Kodály daljátékot írt, melyet az Opraházban mutattak be. Utcákat, tereket neveztek el róla, alakja filmekben is feltűnik. Alakját és nevét őrzi az emlékezet.

Hollay Kálmán nemcsak elfogadta a sikert a sorstól, hanem igyekszik azt továbbadni. Salgótarjánban született, édesapja korán meghalt, édesanyja segédmunkás, majd házmester volt. Nagybátyja az, aki fantáziát lát a fiúban, és 10 éves korában Pestre költöztette. Zenét tanult, de olyan mértékben hatott rá a színház, hogy tanulmányait a Madách Gimnáziumban végezte el. Ez a gimnázium mindig jeleskedett a színjátszás területén, Hollayra is erősen hatott.
Vidékre került, majd beíratkozott regényes módon a Színház és Filmművészeti Főiskola operett szakára. Az első cigány tanuló volt a főiskolán. Azóta közel huszan végeztek utána.
Ekkor mutatta be a Fővárosi Operettszínház Latinovits Zoltán főszereplésével a Kutya, akit Bozzi úrnak hívtak c. musicalt. Latinovits mindössze nyolc előadást játszott végig, és egy kegyetlen tragédia során életét vesztette. Vámos László, a rendező a még főiskolás Hollay Kálmánra bízta ezt a szerepet. E sorok írója tanú a sikerre, hiszen magam is többször tapsoltam végig ezt az előadást. Kétszázszor ment a darab.
Állandó főszereplő lett. Talán nem véletlen, hogy Szakcsi Lakatos Béla és Csermely Géza Piros karavánjában - egy cigány témájú musicalban- aratta következő hatalmas sikerét.
Nem volt elég számára a vastaps, klasszikusokat akart játszani. Vidékre szerződött.
S miközben kiélte vágyait, nem felejtette el, honnan jött, nem felejtette el roma származását. Nyaranta a cigány gyerekeknek táborokat szervezett, cigány rádió, cigány televízió, részt vett mindenben, ami előre vitt.
Milyen az élet, milyen kicsi a világ! Egy ideig egy házban laktunk. Jó estét kívántunk egymásnak, ha a kapualjban találkoztunk, én tudtam, ki Ő, vélem, fordítva ez már kevésbé volt igaz. Néhány évvel ezelőtt egy közös barátunk fotókiállításán szavalt. Cigányokról szólt a kiállítás, hasonló témájú volta vers is. És én csak csodáltam. Mert egy színésznek eljátszani egy szerepet, az nem könnyű, de természtes. De önmagát alakítani, nyiltan, díszlet és jelmez nélkül, erről nekem mindig az elkötelezett művész, Hollay Kálmán jut az eszembe.