A csenyéti dombtetőn, integet a szeretőm,
Selyem kendőt lobogtat, engem oda csalogat.
Hernád vize de széles, babám csókja de édes,
Egyet kaptam belőle, szerelmes lettem tőle!
2).
Utca,utca,utca,utca gagybatori utca,
Utoljara vegig megyek rajta,
//:Utoljara megallok egy haznal,
Az en edes kisangyalom racsos kapujanal.://
Nyitsd ki babam,zard be babam racsos kiskapudat,
Erezd be a kedves galambodat,
//:Had beszeljek veled utoljara,
Bevonulok katonanak babam nem sokara.;//
A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret. Még ma is olyan eseménynek számít, amelyen rokonok, barátok, családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak. Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt jellemző volt a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás.. A szedők (lányok, asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Gyűjtőedénybe tették a fürtöket. Ez vidékenként változott. Lehetett vödör, puttony, sajtár, szedőkosár stb. Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette - a régen fa, ma már inkább alumínium - edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. A darálás után a szőlőt kipréselték / sutulták /. Ezután kezdődhetett a borkészítés.
Kellemes gyermekkori emlékek kapcsolódnak a szürethez, szőlő daráláshoz, a sutuláshoz...Szivesen hallgattam a szedők érdekes történeteit, illetve a népdalokat...amelyeket, hol egyedül, hol közösen énekeltek...
Kommentáld!