Régi nóta, híres nóta cseng fülembe,
Régi cigány, híres cigány hegedülte.
Ahány legény, ahány leány, mind dalolta,
De szép is volt az a nóta, az a nóta!

Régi nóta, híres nóta elfeledve,
Régi cigány, híres cigány eltemetve.
Nincs ki húzza, nincs ki járja, más a nóta,
A világ is más azóta, más azóta

Szövegíró-Szomory Károly

2).
Végigmentem az ormódi temetőn,
Elvesztettem, elvesztettem, elvesztettem,
Piros bársony keszkenőm.
Piros bársony keszkenőmet nem bánom,
Csak a régi, csak a régi, csak a régi
Szeretőmet sajnálom.
Aki azt a piros kendőt megleli,
Vigye el a galambomhoz, galambomhoz:
Ezerszer megköszöni.
3).
Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni,
Legényeknek a lányokkal, menyecskékkel cicázni.
Én is jártam, addig jártam, addig, addig cicáztam,(Míg)
Egyet megszerettem, annak rabja lettem,
Magamra nem vigyáztam.

Erdő, mező, liget, berek megtermi a virágát,
Páros galamb, vadgerlice csókkal éli világát.
Csókolj te is, csókra csókot, aranyos szép kedvesem,
Sej, haj fogságomat, sej, haj rabságomat,
Könnyebb szívvel viselem.

4).
Hívlak akkor is ha nem jössz,
ha nem jössz is várlak,
Kereslek, ha bizonyos,
hogy meg sem talállak...
Szeretem a szép szemedet,
arcod mosolygását,
Amikor én rád gondolok,
már az is imádság.

Szeretem a ruhácskádat,
mert te magad varrtad,
Szeretem a pici piros,
nótás, csókos ajkad,
Szeretem a széles utcát,
melyen hozzád járok,
Szeretem én körülötted
az egész világot.

Szövegiro-Farkas Imre

5).
Lenn a falu végén nem füstöl a kémény,
Kislány a babáját nem várja:
Nagy a legény búja, szerteszét a gulya,
S bent jár a tilosba': nem bánja.

Fáj, sajog a szíve, megcsalta a híve,
Elfeledné hej, de nem tudja:
Fájdalom könnyűje csillog a szemébe',
Eltitkolná, jaj, de nem tudja.

Szövegíró-Andor Károly

6).
Jázminbokor kihajlik az utcára,
Barna kislány visel gondot reája:
Barna kislány, arra kérlek tégedet,
Viseld gondját inkább az én szívemnek.

Aranyrojtos kendő lobog kebleden,
Drága is volt, tudom édes kedvesem.
De mit kérdem, mit törődöm az árral?
Kebeleden fölér az egy világgal.

Szövegíró-Szentirmai Elemér

7).
Gyere velem akáclombos falumba,
Oda viszlek ölelő két karomba.
Édesanyám gondol majd rád,
Rózsalevél lesz a párnád,
Lábad nyomán kinyílik a virág is.

Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,
Hátha szíved valamikor megszeret.
/:Hogyha látlak, hogyha nézlek,
Sír bennem a fájó lélek,
Szegény szívem úgy elfogja a bánat.:/

A lány válasz
Nem megyek én akáclombos faludba,
Ne várj engem két ölelő karodba,
Van énnekem édesanyám,
Aki gondot visel énrám.
A lábam nyomán most is nyílik a virág

Szövegíró-Fényes Lóránd

8).
Selyem hajad én még sose simogattam
Ibolya kék szemed sose csókolhattam
Sosem öleltem még patyolat szín vállad
Én még soha, soha nem jártam tenálad
Csak titokban, titkon bolyongok utánad
Szövegíró-Nádor József