Egy karajcáros levélpapír
Megmondom a szemedbe
Madár az ágon
Icipici kis galambom
Egy krajcáros levélpapír reszkető betűkkel teleírva,
Akáclombos kis falumból, aki küldte könnyes szemmel írta.
Eljutott már mihozzánk is az új nótád édes fiam, lelkem.
Így dalolják,piros pünkösd napján fognak eltemetni engem.
Aranyszegett levélpapír lila tintás gyöngybetűkkel írva.
Aki küldte pezsgő mellett, nótaszónál, kacagás közt írta.
Húzatjuk az új nótáját, hogy is tud ily bánatosat írni?
Tudja-e, hogy pirospünkösd napján fognak esküvőre vinni.
Megmondom a szemedbe is,minek fut a lányok után a gyáva.
Bejöhetnél a nagykapun,ha véletlen a kiskapu bezárva.
Az aki a csókért él-hal,rendes ember nem igaz,hogy csavargó.
Ne haragudj ha egyszer majd azt mondom a szemedbe,hogy fajankó.
Tudod,hogy a kerítések nem érnek fel sehol sem az egekig.
Behunyt szemmel átugorják azok akik a lány csókot szeretik.
De csakúgy lesz a kitárva szögletéig a kiskapu,nagy ajtó.
Ne haragudj ha egyszer majd azt mondom a szemedbe,hogy fajankó.
Madár az ágon, virág a fákon,
Kap a legény a csalfa lányon.
Virág a mézet, szikla a bércet,
Nem őrzi meg jobban mint én téged.
Ha nyíl a rózsa, ne hajts a szóra,
Jer az ölembe forró csókra.
Remegve érzem, te leszel nékem,
Halálom, avagy üdvösségem.
Icipici kis galambom, édes párom,
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát!
A csókodat réges-régen várva-várom,
Add ide az icipici szád!
Járjunk egy víg ropogóst, kopogóst,
Adj egy csókot cuppanóst, cuppanóst,
Húzd rá banda, ne sajnáld a vonót,
Így még sosem volt! Hej!
Icipici kis galambom, édes párom,
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát!
A csókodat réges-régen várva-várom,
Add ide az icipici szád!
Kommentáld!