Csendesen, csak csendesen,
Hogy a szívem fel ne ébredjen.
Jaj, de fáj a szívem, jaj de fáj,
Hogy engemet kis angyalom megcsaltál.
Haragszik a kedvesem,
Bár nincs erre oka semmi sem,
Ékítem a párom, békítem,
Hej, de rám se hederít az én kincsem.
Árok is van, gödör is van, szép lány is van, csúnya is van.
Az én rózsám kökény szeme, szeme fénye,
Vitt engem a, vitt engem, vitt engem,
Vitt engem a szerelembe.
Volt szeretőm tizenhárom, tíz elhagyott, maradt három.
Kettő megcsalt, maradt még egy, maradt még egy,
Azt az egyet én csalom meg, én csalom meg
Azt az egyet én csalom meg.
Kéket nyílik a tavaszi nefelejcs,
Olyan mint a szemed párja,
Két szép szemed soha máson ne felejtsd,
Ne szoktasd a kacsintásra.
Édes rózsám, ha szeretnél igazán,
Megbecsülném a hűséged,
Boldog lennék veled mindig ezután,
Holtomiglan csakis véled.
Fészket rak már eresz alatt a madár,
Hű párjának meleg fészket.
Ha a szemed mindig ide-oda jár,
Nem lehetek boldog véled.
Akkor pedig le is út, meg fel is út,
Mehetsz jobbra én meg balra,
Látod rózsám, előbb-utóbb idejut,
Madár az ágon, virág a fákon,
Kap a legény a hamis lányon.
Virág a mézet, szikla a bércet,
Nem őrzem én úgy mint én téged.
Ha nyíl a rózsa, ne hajts a szóra,
Jer az ölembe forró csókra.
Remegve érzem, te lész énnékem,
Halálom, avagy üdvösségem.
Kommentáld!