Azt hallottam én valaha,réges-régen,
Hogy a hattyú egyszer dalol életében.
De,ha dalol szegény hattyú meghal mindjárt,
Ki tudhatná,elmondani nagy fájdalmát.
Az én dalom,minden dalom egy hattyúdal,
Telesíró, fájdalommal,tele búval.
//:Valahányszor dalra nyitja ajkam a bú,
Mind annyiszor meghal szívem,mint a hattyú://
A szögedi kislány, a szögedi kislány, de kényes.
Ha ránéz a legény, ha rá néz a legény, szömérmes.
Mért is mentem Szögedre, minek néztem a ragyogó szemedbe.
Jobb lett volna nekem, ha otthon maradok Egerbe.
Mert az egri kislány, mert az egri kislány megérti.
Hogyha csókot kíván, hogyha csókot kíván a férfi.
Nem mozdulok Egerbűl, itt iszom a bikavért a vödörbűl.
Mert az útiköltség nem telik a kicsi zsebemből.
Szegeden az apám, Egerben az anyám haragszik.
Váltik kérdik mikor, hol tartja leányuk a lagzit?
//:Megmondom én ápertén, sem Szegedben, sem pediglen Egerbe.
Mert a szegény szívem egy Somogyi legényt szeretne://
Azt hiszed, hogy boldog vagy már
Életedre napsugár süt végre
Futsz a színes álmok után
Nem is gondolsz csak a jóra,szépre
Hallani sem akarsz rólam,más az élet,
Más a nóta sokszor a szív téved
Nem törődsz te semmi mással,
Játszol csak a boldogsággal világod éled.
Eldobod a hű szívemet
Emlékemet magadból kitéped
Száz örömtől ragyog szemed
Rózsákat szór utadba az élet.
//:Ne hidd, hogy ez örökké tart,
Az életben csalódhatsz majd nyár után a tél jön.
Rád borul a csend, az alkony, vissztérnél,
De már akkor minden-minden késő://
Annak aki feledni tud, azt mondják az élete is könnyebb.
Azt mondják az ilyen ember, soha senkiért nem ejt egy könnyet.
Ki tudja, hogy mi az igaz, ki tud másnak a szívébe látni.
Ha az a szív szólni tudna, sokkal többet mondana mint bárki.
Annak aki feledni tud, akit nappal mosolyogni látnak.
Hiába megy jól a sora, este mégis vendége a bánat.
Azt mondják az idő gyógyít, minden rosszat segít eltemetni.
De ha holtig tagadjuk is egy valakit nem tudunk feledni.
Kommentáld!