Sánta Béla 2015. okt. 04.

Kísér: Oláh Attila és zenekara

Rendező – szervező: Gyöngyösi Kiss Anna

Szerzők: Kárpát Zoltán - Sz. Nagy Endre

Öreg prímás, tégy hangfogót
hegedűdnek mind a négy húrjára,
Talán már csak te emlékszel
édesapám kedves nótájára...
Valamikor hányszor húztad,
cifrázgattad fehér asztalánál...
Muzsikáltad békítőnek,
hajnaltájban anyám ablakánál.

Azt a nótát húzd most nékem,
olyan csendben, hogy csak szívem hallja...
Széles kedvét, boldogságát,
valakinek nehogy megzavarja!
És ha lassan végére érsz,
koccints vélem erre a nótára:
Öreg prímás, ugye nem bűn,
hogyha néha könny hull a pohárba?

Zene: Kiss Angyal Ernő
szövegíró : Halasi Pál

Mikor én még a tavaszban álmodozva jártam,
Az élettől mennyi szépet, mennyi sok jót vártam.
Nem tudtam, hogy bánat is van,a szív is tud fájni,
Boldogságtól mosolygó szem könnyessé tud válni.

Azóta a tavasz elmúlt, elmúlott a nyár is,
Megtanultam, hogy van bánat, van könnyhullatás is.
/:Hogy a szív egy csalódástól oly nagyon tud fájni,
Megtanultam vérző szívvel, mosolyogva járni.:/

Szerzők: ifj. Magyari Imre - Ságodi József

Hűvösebb van már ősz kezd lenni,
Kívüled nem kell nékem senki.
/:Vállamra hajtod szép fejed csendesen,
Könnycseppet érzek a szememben.:/

Nem szólsz egy szót sem, mégis értem,
Életem útján eljössz vélem.
/:Érzem, hogy szebb lesz véled az életem,
Mert így még senkit nem szerettem.:/



Nem jó,nem jó minden este a fonóba eljárni,
Nem jó,nem jó a lányoknak legényekkel cicázni,
Én is jártam,addig-addig játszadoztam,cicáztam,
Egyet megszerettem,annak rabja lettem,magamra nem vigyáztam.

Erdő,mező,liget,berek megtermi a virágát,
Páros galamb,vadgerlice csókkal éli világát.
Csókolj te is,csókra csókot aranyos szép kedvesem,
Ej,haj fogságomat, sej, haj rabságomat könnyebb szívvel viselem.

Zene és szöveg: Dóczy József

Megáradt a patak, elmosta a partot,
Azt mondják felőlem, hogy szeretőt tartok.
Kinek mi gondja van rája?
Hadd járjon a falu szája!
A legszebb legénynek én vagyok a párja.

Virágos a szűröm, száz forintért vettem,
Fázott a galambom, reá terítettem.
Betakartam, hogy ne ázzon
Megöleltem, hogy ne fázzon
Csak arra vigyáztam: senki meg ne lásson.

A szoknyám berakva véges-végig ráncba,
Piros bőr a csizmám, úgy megyek a táncba.
Pruszlikomon piros rózsa,
Ajkamon a babám csókja,
Beszéljen a falu, nem tehetek róla


Szövegíró: Sas Ede
Zeneszerző: Dankó Pista

Három sós perec, mondd meg, ha szeretsz,
Eszem azt a mosolygós szemedet!
Három fakanál, ha megcsókolnál,
Mennyországba vinnéd a lelkemet.
/:Ne sajnáld a csókot tőlem édes angyalom,
Nem sajnálom én se tőled ölelő karom,
Ha a világ elfogy a rétről, minden csillag lehull az égről,
De a szerelem, édes kedvesem, nem fogyhat ki a csókból sohasem.:/