Sánta Béla 2015. okt. 05.
Kísér: Oláh Attila és zenekara
Rendező - szervező: Gyöngyösi Kiss Anna
Zene és szöveg: Nádor József
Felhő szállt a Nagyerdőre, hideg ősznek a felhője, eső hull a fákra.
Elhalt már a madárének, elszáll lassan ez az élet, könnyem hull utána.
Így múlik el lassan minden, elmegyek majd én is innen egy idegen világba.
Kicsi kertem sok virágom, ki tudja tán mostan látom őket utoljára.
Tovaszálló vándor fecskék valakinek izenhetek, hogy ne várjon már engem.
Ő se várjon, én se várom, megölték a régi álmom, üres lett a lelkem.
/:Szemeimbe könnyek égnek, hisz vége már a szép meséknek, őszi szél ezt sírja.
Mondjátok el a világnak hazug csókok, késő bánat visz engem a sírba.:/
Szerző: Somogyvári S. Gyula
Nem vagyok én csapodár, csak a szívem a betyár, szerelmes egy szép mosolygós asszonyba.
Kígyót-békát szórnak rám, mert az asszony csinos ám, ölel, csókol,elbújik a karomba.
/:Mindenkinek csak én velem van gondja, mintha más baj a világon nem volna.
Nem vagyok én csapodár, a hajam is őszül már, öreg legény nem sokat nyom a latba.:/
Tavasz után jön a nyár, abból nekem nem jut már, hátat fordít a sok asszony, meg a lány.
Az is lassan elfelejt, ki szeretett, ki ölelt; asszony meg lány, mind huncut az, valahány.
Mégis akad valaki az utamba, aki szeret és megcsókol titokba.
Ha megölel a babám,hiába is mondjak rám,hogy öreg legény nem sokat nyom a latba.
Nem vagyok én boldogságra teremtve,
Váljunk el és legyen minden feledve.
/:Csak még egyszer nézhetnék a szemébe,
Kiolvasnám belőle, hogy szeret-e, vagy elfelejtett örökre.:/
Kommentáld!