Laszlo Koltai 2009. márc. 4.

Kísér ifj. Sánta Ferenc és Zenekara.

Zene és szöveg: Sturcz József

Hálás szívvel, tisztelettel gondolok az édes, jó apámra.
Amiért oly jó volt hozzám, sok-sok ezer köszönet és hála.
/:Hej, de sokszor megbántottam, de sokat is dolgozott miattam.
A sok jóért én cserébe vissza neki, de keveset adtam.:/

Fehér hajú édesapám, legyen boldog, áldott minden lépted.
Ezer gonddal, küzdelemmel, de sok bajjal volt teli az élted.
/:Amit tettél:értem tetted, én voltam a szemed fénye, kincse...
Számomra e nagyvilágon nincs több ilyen drága ember, mint te.:/

szövegíró és zeneszerző: Nádor József

A ti utcátokban fényesebb a csillag,
Szebbek a virágok, édesebb az illat,
Melegebb a napfény, hűvösebb az árnyék:
Talán meg is halnék, ha oda nem járnék.

A ti utcátokban minden ablak tárva,
Csak a te ablakod áll előttem zárva,
/:Nem vár ott rám senki, mégis oda járok:
Szebbek ott az esték, szebbek a virágok. :/

szövegíró és zeneszerző: Nádor József

A ti utcátokban fényesebb a csillag,
Szebbek a virágok, édesebb az illat,
Melegebb a napfény, hűvösebb az árnyék:
Talán meg is halnék, ha oda nem járnék.

A ti utcátokban minden ablak tárva,
Csak a te ablakod áll előttem zárva,
Nem vár ott rám senki, mégis oda járok:
Szebbek ott az esték, szebbek a virágok.

Szövegíró: Heródek Sándorné
Zeneszerző: Leszler József

Rózsák,gyöngyvirágok,kaposvári piros lányok,
Lenne egy-két szavam úgy titokban tihozzátok.
/:Nem jó a legénnyel olyan hánya-vetni bánni,
Rózsák,gyöngyvirágok,meg fogjátok ti még járni.:/

Át-átkacsingatnak Baranyából sokan már is,
Ott is terem kislány,menyecskének való száz is.
/:Egy jó kurjantással át is lehet őket hívni,
Rózsák,gyöngyvirágok,késő lesz már akkor sírni.:/

Szerzők: Szántó Ferenc - Dalos Nagy Károly

Férjhez megyek anyám, ugyis tudja talán szerelmes a kicsi lánya.
Van már nekem babám, csóktól tüzel a szám,
bizsereg a szívem tája.
Megöleltem, megcsókoltam, hiszen imád,
Nem találtam eddig benne semmi hibát,
Én már azt is tudom, hogy a sutba dobom
azt a cifra selyem párnát.

Bevallom most anyám, megszédültem talán
odafent a nagy erdőben,
Nyílott a vadvirág, fürdött a nagyvilág
a ráhulló aranyfényben.
/:Mindennek csak az a tavasz volt az oka,
selyempártám az erdőben veszett oda,
No, de sebaj anyám, elvesz az én babám,
Mire lehull a fák lombja.:/

Szerző: Mihola Gyula

Van nekem szeretőm egynéhány, mint az égen a csillag.
Szőke és barna valahány, mind szemembe kacsintgat.
Hej, de én csak eggyel kezdek ki, a másik lesheti mi lesz a vége,
Szombaton egy kicsit így, meg úgy, hisz nem veszik azt észre.

Van nekem szeretőm egynéhány, mint az égen a csillag.
Szőke és fekete valahány, mind szemembe kacsintgat.
/:Száz felé nevetek, száz legényt ölelek, míg egyet szeretek végre.
Szombaton egy kicsit megcsalom, úgysem veszik észre.:/