Szövegíró: Pósa Lajos
Zeneszerző: Dankó Pista
Azt hallottam valamikor,réges-régen,
Hogy a hattyú egyszer dalol életében.
De,ha dalol szegény hattyú meghal mindjárt,
Ki tudja,hogy bús szívének vajon mi fáj?
Az én dalom,minden dalom egy hattyúdal,
Telesírva fájdalommal,tele búval.
/:S valahányszor dalra nyitja ajkam a bú,
Mind annyiszor meghal szívem,mint a hattyú.:/
Szerzők: Pósa Lajos
Dankó Pista
:A "Rebeka" c. népszínműből:/
Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány,
Pedig, annyi mint a réten a fűszál,
Engemet is megrontott egy boszorkány:
Egy szegedi kökényszemű barna lány.
Vigyázz, pajtás, jól vigyázz a szívedre,
Ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre!
Odajár a szegedi lány valahány,
Ott ragad rá a boszorkány tudomány.
Szerzők: Szántó Ferenc
Pergel Géza
Friss a csárdás,jó a nóta,szép a kislány aki járja,
Hej,ha engem választana,s én lehetnék a babája!
/:Csókos ajka édes mézét egyre jobban kívánom!
Nála nincs szebb,nála nincs jobb barna kislány a világon!:/
Hajlik jobbra,hajlik balra,mint a nádszál az a lányka.
Szélsebesen perdül vélem mégse fárad kicsi lába.
/:Már a bőgős és a kontrás rég kidőlt a bandából,
Ám mi ketten vígan járjuk,nem fogyunk ki a csárdásból.:/
Szerzők: Kertész Zsigmond Lajos
Heródek Sándorné
Árad a Duna vize, elfolyik a Fekete-tengerbe.
Furcsa egy nyavalya, ha zajlik a szerelem az emberbe.
/:Árad is, zajlik is, fázik is, melege is van tőle.
Ott benn a szíve körül száz fokot mutat a hőmérője.:/
Dörmög az öregapánk, szidja is a bolondos népséget:
Egyszer tán eszére tér, s vége lesz a fura betegségnek.
/:Észre tér, véget ér, elfogy a szerelem az emberből,
Majd, ha a Duna vize visszajön a Fekete-tengerből.:/
Kommentáld!