A MAGYARNÓTA
A magyar ember szíve van a nótában
Egyszerű és természetes formában.
Benne van a fenyőerdők zúgása,
Falu felett szálló galamb búgása.
A kanyargó Tisza mentét bejárja,
Azt dalolja – ez is az ő hazája.
Vadvirágos rétek felett barangol,
Mindig talál szépet és jót valahol.
Felhők szárnyán tovaszáll az üzenet,
Felidéz sok hétköznapot, ünnepet.
Elringatja a kis gyermek bölcsőjét,
Az életnek üzenetét, örömét.
Akit elhív a csillogó nagy város,
Visszavárja az elhagyott virányos.
Gólya madár, fecske madár messze száll,
De tavasszal a fészkére rátalál.
Piros pipacs, búzavirág integet,
Kalászban már rejtőzik az ígéret.
Szőlővessző hajladozik a szélben,
Napsütésben, pacsirta száll az égen.
Aki árva nem maradhat magába,
Gyógyírt, vigaszt hoz a magányba.
Felidéz szép holdvilágos estéket,
Álmokat és napsugaras emléket.
Elsiratja ez elmúló éveket,
Bánatot és a szomorú éveket.
Áradozik az anyai szeretet,
Megindítja a gyermeki szíveket.
Sírhant felett düledező keresztet,
Kérdésekre mindig ott a felelet.
Az elmúlást juttatja az eszünkbe,
Ha elmegyünk, újak jönnek helyünkbe:
A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET,
HOGY NE NYÍLJÉK, HA JŐ A SZÉP KIKELET...
Budapest, 1993. december 31. Alpár Géza
Kapcsolódó hírek:
Tarr István nóta-zeneszerzö-szövegíró egyik nótájának szövege és dallama aranybetűkkel szedve látható Budapesten a Kossuth Lajos Múzeumban
BOLDOG KARÁCSONYT !!!
Dankó Pista hegedüjét újjá varázsolták
I. Kárpát - medencei Magyarnóta és Népdalverseny meghívó!