Veress75 | 2009.10.23
Kolozsvári Magyar Opera énekese, és Erdély egy kiemelkedő magyarnóta énekese volt. És MARAD!
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul, párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám, Városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni, lábain állni, szívében mégis ott él a derű.
Városba érve, fáradtan tér be, egy csillogó fényes terem ajtaján,
Szíve megdobban a vére fellobban, középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek még!
Könyörgöm, de sokat húztam valaha, réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jó uraim, mulatunk ma, ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kint van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, s beszól az anyó, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány,
Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.
Vén-öreg anyóka, sírját virággal díszíti már, vadgalmb sírva dalolja,
Élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány.
szövegíró : Kondor Ernő
Kommentáld!