Zeneszerző: Majláth Jenő
Szövegíró: Horváth Gyula Z

Annak aki feledni tud, azt mondják az élete is könnyebb.
Azt mondják az ilyen ember, soha senkiért nem ejt egy könnyet.
Ki tudja, hogy mi az igaz, ki tud másnak a szivébe látni.
Ha az a szív szólni tudna, sokkal többet mondana mint bárki.

Annak aki feledni tud, akit nappal mosolyogni látnak.
Hiába megy jól a sora, este mégis vendége a bánat.
/:Azt mondják az idő gyógyít, minden rosszat segít eltemetni.
De ha holtig tagadjuk is egy valakit nem tudunk feledni,:/


Zene: Cserkúthy Sándor
Szövegíró: Németh Gyula

Rózsafa bólogat a kert közepén, illata hozzám száll…
Mért várjak hű szerelmet már tőled én, hogyha te megcsaltál?
||: Menj szépen az utadon, mért tetted, nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír a tavaszi estéken. :||

Hervad a rózsafa a kert közepén, sajnál, hogy elhagytál.
Várom az üzenetet, nem jön levél, szívem is hervad már!
||: Hull már a fa levele, újra üzenek vele, hallgass rám,
Nem hallasz tőlem panaszt, jöjj vissza, hozz új tavaszt, angyalkám! :||


Zeneszerző: Sallay Mihály
Szövegíró: Sallay Mihály

Csak úgy mondom magának, így ahogy van elfogadom babámnak,
Akár milyen szegényen, mert ha látom odavagyok egészen.
Ha nem szeret végtelenül sajnálom, nem könyörgök senkinek a világon,
Csak úgy mondom magának, hogy a szívét nékem adja ne másnak.

Tiszán innen,Dunán túl,estefelé minden kapu bezárul.
Csak az enyém van tárva, sárga rózsás kertben várok magára.
/:Kívánom az illatot a virágtól, az éneket minden dalos madártól,
Tiszán innen, Dunán túl, de a csókot egyedül csak magától.:/


Zeneszerző: Nemes Rózsa
Szalay László
Szövegíró: Nemes Rózsa
Szalay László

Halkan pengesd ezt a csárdást,
hogy szívem oly nagyon ne fájjon.
Hogy hűtlen, csalfa kislány
arcomon bánatot ne lásson.
Nem bujdosom azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá!
Aztán újra halkan, csendben,
a szívem nehogy megrepedjen.

Asszony népség, csalfa népség,
csapodár a legény szívéhez.
Hódítgatja, csábítgatja,
azután szava sincs szegényhez.
/:Nem bujdosunk azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá,
Ezt a csárdást addig járjuk,
amíg hű szeretőt találunk.:/