JusticeJV töltötte fel ezen a napon: 2010.11.07.
Szerzők: Babos Károly - Bicskey Dániel
Húzd csak prímás ezt a csárdást ne kíméljed a vonódat most húzd rá.
Hadd mulassak,hadd felejtsek,hogy a legény valamennyi csalóka,csapodár.
Egy se kényes,csókra éhes belesimul a karomba úgy várja.
Hogy a szívem belepedjen másik legényt ne szeressen,őt szeresse csakőt igazán,nem bánja,ha belehalok,de bizony én nem akarok,mert a prímás ma nékem muzsikál.
Hejj a férfi furcsa termet a szemével máshol nevet,míg ölelget.
Mért siratnám,hogyha megcsal jön egy másik aki majd csak megvígasztal.
Húzd csak prímás ezt a csárdást ne kíméljed a vonódat most húzd rá.
Hadd mulassak,hadd felejtsek,hogy a legény valamennyi csalóka,csapodár.
Egy se kényes,csókra éhes belesimul a karomba úgy várja.
Hogy a szívem elepedjen másik legényt ne szeressen,őt szeresse csakőt igazán,nem bánja,ha belehalok,de bizony én nem akarok,mert a prímás ma nékem muzsikál.
Szövegíró: Récsey Gyula
Illatoztak a virágok, amikor megszerettelek téged,
Gyönyörű szép napsugár volt, s boldogságban szám a szádon égett.
Azt hittem, hogy boldog vagyok, s mámoros szép lesz az éltem mindig
Azt ígérted szeretni fogsz, amíg élünk, egészen a sírig.
Késő ősszel, amikor már hullanak a levelek a fákról,
Nem beszéltél úgy, mint egykor sírig tartó, örök boldogságról!
/:Ha itt hagytál, keresd máshol az igazi, örök boldogságot,
De hozzál majd a síromra hervadt őszkor egy-egy szál virágot.:/
Kommentáld!