Kaposmérő közösség 2013. febr. 5.

Vitárius Imre - Majláth Jenő

Azt mondják rám huncut szemű mosolygós menyecske,
Kerülgetnek a legények a csárdában este,
Jól esik, ha táncba hívnak, hogyha csókot kérnek,
Nem hiába születtem én nótás menyecskének.

Azt mondják rám, olyan vagyok, mint a piros alma,
Kipirulok, kivirulok, ha rákezd a banda,
Ha mulatok, hét határban csak úgy zeng az ének,,
Nem hiába születtem én nótás menyecskének.

Szerzők: Szántó Ferenc - Dalos Nagy Károly

Férjhez megyek anyám, ugyis tudja talán szerelmes a kicsi lánya.
Van már nekem babám, csóktól tüzel a szám,
bizsereg a szívem tája.
Megöleltem, megcsókoltam, hiszen imád,
Nem találtam eddig benne semmi hibát,
Én már azt is tudom, hogy a sutba dobom
azt a cifra selyem párnát.

Bevallom most anyám, megszédültem talán
odafent a nagy erdőben,
Nyílott a vadvirág, fürdött a nagyvilág
a ráhulló aranyfényben.
Mindennek csak az a tavasz volt az oka,
selyempártám az erdőben veszett oda,
No, de sebaj anyám, elvesz az én babám,
Mire lehull a fák lombja.

Szerzők: Szerdahelyi János -Nádasdi Géza

Várjatok még őszirózsák,
Ne mondjatok búcsút a szép nyárnak.
Álmodozó árva szívek szerelemre, boldogságra várnak.
Én bennem is él egy álom, mindhiába sír a szél felettem.
Nem tudja más, csak én érzem,
Hogy még most is nyár van a szívemben.

Halkan síró őszi szellő,
Szeretném ha hírt hoznál felőle,
Várhatok-e több levelet, egyetlen szó üzenetet tőle?
Hogyha nem ír, nem is üzen, nem szeret már, elfelejtett engem,
Kinyílhattok őszirózsák, hiába van nyár az én szívemben.

szövegíró : Farkas Imre-Balázs Árpád

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.
Így sohase vártak, így sohase kértek.
Így még nem szerettek soha, soha téged.

Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
/:Minden nóta az én bánatomat zengi.
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.:/

Zene: Serly Lajos
Szövegíró: Kazaliczky Antal

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna leány,
megcsalt engem, megcsalt engem hiába.
Ha meghalok a síromra nefelejcset tegyetek,
hadd mondja el, nem én hanem ők csaltak meg engemet