A KANYARGÓ TISZAPARTJÁN

Előadóestjeivel bejárja Dél-Amerika, Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok magyarlakta városait, s fellépéseivel nemcsak visszavarázsolja a magyar múlt felejthetetlen szépségeit, hanem beleplántálja a szívekbe az elvesztett haza iránti szeretetet, hûséget és kötelességvállalást is. Lelkesedése összefogja a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünneplik õt.Nekézseny, ahol emlékházat avattak tiszteletére, amit a község önkormányzata vásárolt pályázati forrásból. Az emlékházban kiállított tárgyak és dokumentumok magángyűjtőktől, az érdi önkormányzat gyűjteményéből, illetve a Színháztörténeti Intézetből származnak.
A múlt század egyik legendás színművésze volt, aki feladatának tekintette a magyar vers szerelmeseként, hogy ébren tartsa a hitet a magyar népben. A háború alatt a kórházakat járta, énekelt és verset mondott a sebesült katonáknak.
1945-ben a kommunista megszállás elől nyugatra menekült. Emigrációja során is nagy hangsúlyt helyezett a versek tolmácsolására. Előadókörútjaival bejárta Dél-Amerika, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália magyar lakta városait. ---Közben lemezei és hangkazettái jelentek meg, melyeken többek között „A magyar költészet gyöngyszemei"-t, Wass Albert és Mécs László verseit adta elő.
Hasonló gondolkodásmódjuknak köszönhetően levelezés alakult ki Szeleczky Zita és Wass Albert között, melyek tartalma személyes hangvételű volt.
A szintén emigrációba kényszerült író/költő a következő sorokat írta egyik Szeleczky Zitának írt levelében, melynek mondanivalója ma is aktuális:
„Tévedés azonban azt gondolni, hogy aki kitart magyarsága mellett, azt mindenki elhagyja. Nem mindenki. Először is vagyunk már néhányan, ha szétszórtan is, de szellemileg csoportba verődve, akik nem hagyjuk cserben sem egymást, sem a magyar ügyet. Másodszor pedig, ami a legfontosabb: az Úristen sem hagy el, hanem mellettünk van!"
Forrás:Délvidék Védvonal