Hargitai fecskemadár hosszú útra készül,
nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül
Én is, én is úgy elmennék ,messzi tájra,
ha szivem a Hargitáért oly nagyon nem fájna

Nem sirok én édesanyám, csak a szemem könnyes
szomorú a székely sorsa messze idegenben,
varjúsereg lepte be az egész tájat,
odahaza gyász borit be minden székely házat.

Szövegíró: Heródek Sándorné

Csitt csak, rózsám, hallod, micsoda régi nótát hallok.
Sej, haj, dínomdánom, de csuda csárdást penget az én cigányom.
/:Húzzd rá primás, betyár a kedvem,
Sarkantyú peng, a szoknya lebben,
Perdülj, fordulj karomba párom,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.:/