Szövegíró-Petőfi Sándor
Cserebogár, sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár?
Azt sem kérdem, sokáig élek-e?
Csak azt mondd meg:rózsámé leszek-e?
Nem kérdem én tőled, te kis bogár,
Derül-e még életemre több nyár?
/:Úgy is hév nyár emészti lelkemet,
Amióta rózsám bírja szívemet.:/
2).
Fogadásom tiltja szeretni,
De nem a legényre nevetni.
Kijátszom a tila-tila-tila-tilalmat,
Úgy szerettetem meg magamat
Eresz alatt fészkel a fecske,
Mi van a kötődbe', menyecske?
Nyári piros alma bo-bo-bo-bo-borízű,
Kóstolja meg kend, de jó ízű!
3).
Káposzta,káposzta,téli,nyári káposzta,
Édesanyám háza nálam nélkül,de árva.
/:Az van a káposzta csipkés levelére rá írva.
Érted vagyok rózsám háromévig katona.:/
Ledőlött,ledőlött a szénaboglya teteje,
Gólyamadár sej,haj fészket rakott belőle.
/:Gólyamadár sej,haj szépen kelepel a háztetőn,
Elhagyott,elhagyott engemet a szeretőm.:/
4).
Már ezután úgy élem világom,
Kis kalapom a jobb szememre vágom,
||: Jobb szememről a bal szememre vágom,
Csak a szabadságos kis könyvemet várom. :||
Elmondhatom, Istenem, Istenem:
Gyászba borult az egész életem!
||: Gyászba borult felettem az ég is,
Elhagyott már engem a régeni szeretőm is! :||
Már ezután két szeretőt tartok,
Az egyiktől a másikhoz járok.
Ha az egyik hűtlen lesz és megcsal,
Megyek a másikhoz, majd az megvigasztal.
Ha az egyik beteg lesz és meghal,
Megyek a másikhoz, majd az megvigasztal.
5).
Ennek a kislánynak rövid a szoknyája.
Mondtam az anyjának, hogy varjon fodrot rája.
/:Azt mondta a kedves édesanyja, nem varr fodrot rája.
Akinek nem tetszik a lánya, ne járjon utána.:/
Ennek a kislánynak hosszú a kötője,
Mondtam az anyjának, hogy vágjon le belőle.
/:Azt mondta a kedves édesanyja, nem vág le belőle,
Előbb is, utóbb is, kinől majd belőle :/ (asszony lesz belőle.)
Kommentáld!