Szerzők: Nemes Rózsa
Szalay László

Halkan pengesd ezt a csárdást,
hogy szívem oly nagyon ne fájjon.
Hogy hűtlen, csalfa kislány
arcomon bánatot ne lásson.
Nem bújdosom azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá!
Aztán újra halkan, csendben,
a szívem nehogy megrepedjen.

Asszony népség, csalfa népség,
csapodár a legény szívéhez.
Hódítgatja, csábítgatja,
azután szava sincs szegényhez.
/:Nem bujdosunk azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá,
Ezt a csárdást addig járjuk,
amíg hű szeretőt találunk.:/

Szerző: Ányos Laci

Messze mentél, nagyon messze, talán sose látlak,
Félek, hogy már vége lesz a szép szerelmes nyárnak.
Féltelek a széltől, égő napsugártól,
Féltem a te szerelmedet az elhervadástól.

Azt mondják, hogy nem jössz vissza, hiába is várlak,
A szerelem és a hűség, nem egy úton járnak.
/:Ég a lelkem érted, szemem ki van sírva,
Szegény szívem a szenvedést nem sokáig bírja.:/


Szerző: Kubányi György

Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna teutánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/

Az igaz, az igaz, hogy a nótát szeretem és egyszer egy csillagra néztem.
Az igaz, az igaz, elbűvölte a lelkemet, végképp a bolondja lettem.
/:Szerelmetes nótaszóval csaltam le az égről,
Hazug volt a csillagfényes mosoly a szeméből,
De én nem búsulok, csak egy kicsit belehalok:
Ennyi igaz az egészből.:/

Zeneszerző: Huber Gyula
Szövegíró: Heródek Sándorné

Hallod-e nótás, füttyös szép madár,
Ennek a huncutságnak vége már.
Szállj el a bús szívemről messze földre,
Mindörökre te hűtlen, csapodár.

Huncut a májad, zúzád, csalfa vagy,
Párom is akkor légy, hát, majd ha fagy.
Ég veled, édes rózsám, Isten áldjon,
Azt kívánom magadra ne maradj.

/:Gombház, gyer ide prímás,
Veled a szívem búját ma még eltemetem.
Tedd rá a húrra a vonót,
Reggelig rakjad szépen helyére az eszem.:/