Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

Kinyílott, kinyílott a pünkösdi rózsa,
Ne sírjál jó anyám, hogy fiad katona!
A kismadár a párjáért, édesanya a fiáért,
A jó katona megküzd a hazájáér­.

Gyenge jaz én szívem, de nem tudok sírni,
Szívem, a szívedet szívem hűn szereti.
A kis fának a virága, szerelmünknek nincs párja,
Boldogul élhetnénk ketten a világba­.

Fekete kalapom ki van bokrétázva,
A babám két szeme könnytől ki van ázva.
Ne sírj kedves szeretőm, maj­ letelik az időm!
Karjajim ölelik kékszemű kedvesem.

A harci trombiták de szépen harsogtak,
Ej, mikor engem huszárnak soroztak!
Az erdei madáris sír, az édesanyám is,
Haj, de még legjobban a kedves babám is.

Sárga gomb ragyog a mentém elején,
Bánot van az én babámnak a szívén.
Ne sírjatok lányok, szívem ne szomorítsátok,
Esztendő ilyenkor megjövök hozzátok!

Árva vagyok, árva, az Isten is lássa,
Az én árvaságim az Isten is szánja.
Árva ja kismadár, ki párjától megvált,
Én is árva vagyok, mer­ egyedül vagyok.
s Én is árva vagyok, mer­ egyedül vagyok.

Sirass anyám, sirass, míg előtted járok,
Azután ne sirass, ha tőled elválok!
Megsiratnak engem az erdei vadak,
Az erdei vadak, az égi madarak.

Sír ez egyik szemem, sírjon a másik es,
Sírjon mind az kettő, mint a záporedő!
Sírjon mind a­ kettő, mint a zéporeső,
Mint a zéporeső, mint a sebes eső!

Madárka, madárka, üres a galicka!
Azt üzente vissza, visszajön tavaszra.
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra,
Ha még akkorra se, tudd meg, hogy sohase!

Istenem, angyalom, hol leszen halálom?
Erdőn-e, vagy mezőn, vagy falu közepén?
Talán, úgy gondolom, az falu közepén,
Az falu közepén, diófa levelén.

Szomorú fűzfának harminchárom ága,
Arra reaszállott harminchárom páva,
Ki ződbe, ki kékbe, ki tiszta fejérbe,
Csak az én édesem tiszta feketébe!
Csak az én édesem fődig feketébe!

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegénylegén­nek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegénylegén­nek,
A szegénylegén­nek, az én kedvesemnek!

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpör ki többé az én gyenge karom!
Söpörtem eleget, söpörje még más is!
Öleltem a babám, ölelje meg más is!
Csókoltam eleget, csókolja meg más is!

Búsúlni nem tudtam, de már megtanultam,
Megtanyit a bánot szomorú nótára,
Szomorú nótára, nagy szívfájdalomra,
Szomorú nótára, nagy szívfájdalomra.

Mikor mensz bujdosni, gyere bé búcsúzni!
Búcsujzál el tőlem, mint hű szerelmedtől,
Búcsujzál el tőlem, mint hű szeretődtől,
Mint hű szeretődtől, bánotos szívemtől!
s Mint hű szerelmedtől, szomorú szívemtől!