Csendül a Nóta Nemzetközi Magyarnóta Énekverseny döntője 2009
Nálam az már nem újság, hogy nótaszóval gyógyítom a lelkem,
Bánom is én, ha megszólnak, életemben,csak bántottak engem,
Nem fontos,hogy szeressenek legyek csak egy haszontalan lélek,
Pedig nem vagyok én gonosz, csak a múltat siratgatom néha.
Ha valakit megbántottam, arra kérem bocsássa meg vétkem,
Nékem most már, úgy is mindegy, szeretetben soha nem volt részem,
/:Nem kell nékem vigasztalás, nem hajlok én úgysem a jó szóra,
Kökényszemű barna legény, hűtlensége visz engem a sírba.:/
Szövegíró: Tné Varga Hermina
Zeneszerző: Tolnay E. László
Zöldre festett kapud előtt hazafelé minden este megállok,
Elnézem a kis kertedben, most nyílnak a legszebb színű virágok.
/:Bazsarózsa,liliom, török szegfű,mind illatot cserélnek,
Talán mégsem a sok virág, kis angyalom, te csalogatsz felétek.:/
Egy szép napon letépted és nékem adtad a legszebb szál virágot,
Most már nemcsak hazafelé, tihozzátok esténként is eljárok.
/:Ránk ragyog a holdvilág, esti szellők szerelemről mesélnek,
Nyíladozó kis virágok, köszönöm, hogy a te szíved enyém lett.:/
Szövegíró: Sándor Jolán
Egy kicsi ház van a domb tetején,
gyere oda édes kis angyalom.
Ott leszünk boldogok majd te meg én,
ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon.
Orgona illatú most a világ,
Könnyeket ejteni oly csacsiság!
Egy kicsi ház van a domb tetején,
gyere oda édes, szeress belém.
Itt van a május, és itt van a nyár:
ránk mosolyog, nézd csak a tarka rét.
Mindenütt orgona illata száll,
úgy dobog a szívem, az ajkam ég.
Szóljon az ének és zengjen a dal,
Jöjjön a csók, ha az est betakar!
Vár a kis lak majd a domb tetején,
gyere oda édes, ott légy enyém.
Kommentáld!