Palló Imre és Vörös Sári énekel

Szövegírók: Dóczy József

Százforintos bankó volt a lajbizsebben,
Azt kérdi a rózsám, hová lett belőle.
/:Nem vehettem én rajta sem hat ökröt, lelkem, se egy házat,
Elhúzta a banda érte a nótámat.:/

Százforintos bankó nincs már a zsebemben,
De a nóta itt cseng most is a fülemben.
/:Ne haragudj rózsám, eszem azt az édes pici szádat,
De a banda ingyen mégsem muzsikálhat.:/

Szövegírók: Pósa Lajos

Zeneszerzők: Dankó Pista

Ne gyónj nekem, minek gyónnál, álnokabb vagy a kígyónál.
Ne mentegesd rózsám magad, hamis voltál az is maradsz.
Levelet is hiába írsz, sírhatsz tőlem, hiába sírsz.
Nem hiszek én az írásnak, sem annak a nagy sírásnak.

Csak azt mondom Isten veled, tükör minden kis leveled.
Azt mutatja minden sora nem leszel te igaz soha.
/:Két szemedből sűrű könny hull, a szívem meg nem indul.
Hull a könnyed, kikacagom, hamis könny az kisangyalom.:/

Szövegíró: Dóczy József

Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől,
Messze hangzik bús panasza délre szálló felhőkből.
Majd, ha én is útra kelek, én még sokkal messzebb megyek,
Nem jár arra a madár sem, nem jut el a sóhajtás sem odáig.

Tavasszal, ha a tó partján kék nefelejcs virágzik,
Darumadár újra megjön, nem marad el sokáig.
/:De ahová én elmegyek, ott nincs se tél, sem kikelet,
Nincs szerelem, nincsen féltés, nincsen onnan visszatérés sohasem.:/

Szövegírók: Dóczy József

Ityóka, pityóka, ripityóka, azt mondják édes a leány csókja,
/:galambom mit néz rajtam, talán a piros ajkam csókja kéne,
no abból nem kap kend kis legényke.:/

Ne higyje galambom, gyöngyvirágom
hogy inkább a maga csókját várom,
ha kéne, azért kéne, lakatra hull a vére, igy a nyelve
addig is csókolnám, nem peregne.


Szerzők: Sas Náci - Bodrogi Zsigmond

Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya.
Táncra perdül, vígan mulat az egész cigányhad,
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat, arcán ül a bánat.

Szomorú a cigány vajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalja, felejtsd el azt a fattyút, az égre,
Édesanyám, de a szívem, majd meghasad érte, majd meghasad érte.

Már biz én azt a rongyost nem is bánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.
/: Azt a régit meg se látnám, semmije nincs néki,
Édesanyám, nekem az kell, az a rongyos régi, az a rongyos régi.:/


Szövegíró: Dóczy József

Magas a kaszárnya, előtte a strázsa!
Strázsa uram, az egekre kérem,
Barna huszár a szeretőm nékem,
Eresszen hozzája!

Nem illik a lánynak kaszárnyába járni.
Tudom én azt, de mikor a rózsám,
Olyan ritkán jöhet csak el hozzám,
Nehéz azt megvárni!

Strázsa uram kérem, egy csókkal beérem!
Eresszen be csak egy minutára,
Nem lesz abból senkinek se kára,
Szentül megígérem!