Kisasszony napjára elmennek a fecskék,
A mi szerelmünk már csak egy fájó emlék.
Csak egy fájó emlék, csak egy könnyes álom...
Nem is volt jó más egyébre, csak hogy mindig fájjon,
Hogy örökké fájjon.
Hogy örökké fájjon a te édes csókod,
Mindig rád gondoljak, sose legyek boldog.
/:Legjobb volna talán ha én is elmennék...
Hiszen nékem új tavaszt már nem hoznak a fecskék,
Nem hoznak a fecskék.:/
I.
Ne gondold, hogy az őszi szél csak a bánat felhőt hordja
Hogy a hulló sárga levél, emlékeztet a tavaszra
Az időnk egy örök kerék, egyszer öröm egyszer bánat
De, ha két szív úgy akarja, az örömnél meg is állhat.
II.
Ősszel volt, hogy megláttalak, tudtam többé nem feledlek
Mint az árnyék rabod lettem, rabja a te két szemednek
/:A szívünkben a boldogság, és az öröm van azóta
Mert ne gondold, hogy az őszi szél, csak a bánat felhőt hordja.:/
szövegíró : Ságodi József
Hűvösebb van már ősz kezd lenni,
Kívüled nem kell nékem senki.
/:Vállamra hajtod szép fejed csendesen,
Könnycseppet érzek a szememben.:/
Nem szólsz egy szót sem, mégis értem,
Életem útján eljössz vélem.
/:Érzem, hogy szebb lesz véled az életem,
Mert így még senkit nem szerettem.:/
Zöldre festett kapud előtt hazafelé minden este megállok,
Elnézem a kis kertedben,most nyílnak a legszebb színű virágok.
/:Bazsarózsa,liliom,törökszegfű,mind illatot cserélnek,
Talán mégsem a sok virág,kisangyalom,te csalogatsz felétek.:/
Egy szép napon letépted és nékem adtad a legszebb szál virágot,
Most már nemcsak hazafelé,tihozzátok esténként is eljárok.
/:Ránk ragyog a holdvilág,esti szellők szerelemről mesélnek,
Nyíladozó kis virágok,köszönöm,hogy a te szíved enyém lett.:/
Kommentáld!