Márton Györgyi 2013.06.28.

Szövegírók: Nádor József

Hogyha egyszer a szerelem bekopogtat nálad.
Majd megtudod mi a sírás, keserűség, bánat.
Akkor te is a jöttömet napról-napra szívszakadva várod.
S te neked is az én nevem lesz az imádságod.

Dobjad el a büszkeséged hajoljál le hozzám.
Hallgasd meg a könyörgésem, simítsd meg az orcám.
/:Mutasd meg, hogy a szívemnek ti felétek merre van az útja.
S leborulva, porba hullva boldog leszek újra.:/

Szövegíró: Marczali Frigyes

Csak te kellesz a szívemnek, csak te kellesz a lelkemnek, bevallhatom néked.
Te melletted boldog vagyok, de ha elhagysz, belehalok, már nem kell az élet.
Édes csengő kacagásod, vágyakozó suttogásod, gerlebúgás nékem.
Amikor a szemed ragyog, halványabbak a csillagok odafenn az égen.

A virágok nyílnak, hullnak, új szerelmek jönnek, múlnak, a nyárra is ősz jön.
Ha szívemen vihar száll át, szép szerelmünk minden álmát én még is megőrzöm.
/:Más lehet a magas ég is, lehet felhős, lehet szép is, mosolyoghat másra
De én soha más nem leszek, nem akarok új szerelmet, csak te kellesz nékem.:/

Szövegíró: Bálizs Mihály
Zeneszerző: Balázs László (nóta)

Húzad cigány a fülembe a nótám,
Mert elhagyott a rózsám!
||: De azért nem búsulok,
bánatom nem mutatom,
Csak a nótámat húzatom!:||

Mert a legény nem búsul, ha otthagyják,
Eltitkolja a búját!
||:Ha elment, majd visszajő,
Ha meg nem hát üsse kő,
Majd akad másik szerető!:||


Kiskertemben viola, rezeda, nyílik minden éjjel,
Éjjel-nappal nyitva van a kapum, a rózsámat várom!
||:Mostanában reggel jár haza, én sejtem, hogy mi lehet az oka,
Megállj, hűtlen, egyszer még megbánod, a kaput bezárom!:||

Elmehetsz már, le is út, fel is út, nem nézek utánad,
Tarthatsz tőlem szeretőt százat is, nem nézek utánad!
||:Nem kell nékem ilyen csapodár, aki mindig más csókjára vár,
Akad nékem szeretőm, igaz is, ki nem kacsint másra!:||


Szövegíró: Kókay István

Házunk előtt bólintgató akácfa,
Bánatosan hull a fehér virága.
Fáj a szívem édesanyám,
Éjjel nappal gondolok a babámra, (mert)
Messze van a nyíregyházi kaszárnya.

Irtam én a galambomnak levelet,
Megírtam, hogy szolgált ő már eleget.
Jöjjön haza nemsokára,
Ne várja meg, hogy én menjek utána,
Messze van a nyíregyházi kaszárnya,

Szövegíró: Dankó Pista

Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna kislány tanított a csókra.
: Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte. :

Adtam csókot Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
/: De mivel, hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja. :/