Sándor Polgár 2013. jún. 6.
Szerzők: Marczali Frigyes - S. Schack Manka
Te akartad, hogy így legyen,
úgy éljünk, mint két idegen
egymással.
Hogy a szemed ragyogását
és az ajkad mosolygását
ne lássam
Pedig másként is lehetne,
úgy élhetnénk, mint két gerle,
kedvesen,
De mivelhogy így akarod,
legyen meg az akaratod,
kedvesem!
Elfeledtem réges-régen.
hogy te vagy az üdvösségem,
a párom.
Szemed helyett a kék eget,
a vándorló fellegeket
csodálom.
/:Álmod felett, ha őrködöm,
az arcodban gyönyörködöm
titokban,
S elgondolom, hogy lett volna,
ha nem így akartad volna,
ahogy van. :/
Zene: Tasnády László
Szövegíró: Dóry József
Tegnap éjjel álmomban újra legény voltam.
Szabadon, mint a madár, boldogan daloltam.
Betyáros kis kalapom a fejemre téve,
Kiálltam a kapuba, a házunk elébe.
Arra járt a szeretőm, a sok közül egyik.
Egy csók után tovább ment, aztán jött a másik.
Eljött volna mind a száz, de már ébren voltam:
Hol volt nékem az eszem, hogy megházasodtam.
Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe
Körül van az rózsafával ültetve
Könnyebb volna száz rózsafát kivágni
Sej, haj, mint tetőled édes rózsám elválni
Sej, haj, vasárnapig nem találok szeretőt
Felszántatom a miskolci temetőt
Magamat is belévetem virágnak
Sej, haj, aki szeret majd letéphet magának
Kommentáld!