forrás-http://www.youtube.com/watch?v=NZ68opbSWEA&feature=relmfu

Szövegíró-id. Magyari Imre

Vallomásra küldöm a szívemet néked,
Hangtalan szavakkal mesél szép meséket,
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki sem látott...
Visszahozok mindent, ami egyszer elment,
Jegviragos estén bódult tavasz reggelt.

Vallomásra küldöm, ami szép és jó van
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban,
Neked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem...
És ha szavad nincsen, akkor is megértem,
Van az úgy, hogy néha a szivek beszélnek

2).
Zölderdőben terem a mérges kígyó,
Szép leányból lesz a legény csábító.
/:Édesanyám de boldog az ki csúnya,
Szegény legény szivét nem szomorítja.:/
3).
Megáradt a patak, elmosta a partot,
Azt mondják énrólam, hogy szeretőt tartok.
Kinek mi gondja van rája?
Hadd járjon a világ szája!
Ennek a legénynek én leszek a párja.

4).
Szövegírók: ifj. Kalmár Tibor
Kalmár Tibor

Ne ábrándozz orgonáról, mikor már az őszirózsák nyílnak,
Ne álmodj a tűző nyárról, amikor már téli szelek fújnak.
Holnap is van, nemcsak tegnap, ne hajszold az elszaladó szépet,
Velem próbálj boldog lenni, ha már egyszer így hozta az élet.

Nincs a földnek olyan útja, ahol mindig minden simán menne,
A naptár sem csupa ünnep, akad bizony hétköznap is benne.
Ne kergesd a délibábot, nem sikerül úgysem utolérned,
Velem tudsz csak boldog lenni, így rendezte kettőnknek az élet

5).
Baj van ,nagy baj az én szívem körül,csipje meg a kánya,
Attól tartok,hogy szerelmes vagyon édesanyám lánya,
Százan epekednek hiába járnak piros csizmám nyomába,
Csak az az egy legény,nagyon félős szegény,csipje meg a kánya.

Ha ránézek irul-pirul szegény,mint pipacs a réten,
Reszket mint a vadrózsafa bokor lágy tavaszi szélben,
Tán bíz azt a karja a gyáva,hogy én ugorjak a nyakába,
Meg is teszem talán,de meg járja a zsivány,mert ott maradok nála.

6).
Szövegíró-Magyari Imre

Az én bánatom már, nagyon csendes bánat
Rég nem láttak sírni mikor muzsikálnak
Vágyaim, már régen megpihenni tértek
Megtanultam, hogy kell elfeledni téged
Csak, ne járnál vissza álmaimban éjjel
Csak ősz sose lenne, dértől ezüst színű hulló falevéllel.
Tavasz hozott téged az ősz vitt el messze
Búcsú kézfogásra jöttél, el egy este
Az arcomra hulló könnyek között néztem
Mint ha misem fájna, olyam könnyen mész el
Én meg itt maradtam csak, a szívem ment el
Megkeresni téged síró szellők szárnyán
Hulló falevéllel

7).
Csillaghullás éjszakáján a mindenség mért nem borúl gyászba,
Mért nem könnyes az ég arca, ha egy csillag lehullását látja,
Miért csak az érző ember siratja meg messzire tűnt, elveszített társát,
S mért fáj, ha egy élő fának letörik a gyönge bimbós ágát.

Hullócsillag lett belőled, hervadozol mint egy letört rózsa,
Örömtelen lett az arcod, eltűnt még a mosolygás is róla,
A sors pedig engem vert meg én zokogok, én kesergek sötét éjszakákon,
Megsiratlak mindig, mikor egy-egy csillag lehullását látom