józsef nagy 2012. máj. 18.
Világhírű basszusunk, aki a kommunizmus elől nyugatra kényszerült.
Szerző: Görgő Tibor
Zúg az erdő, zúg a nádas, üthetitek a nyomomat!
Utánam a fergeteges fellegekből vihar támad,
Zúg az erdő, zúg a nádas.
Elbújdosom titőletek a fekete éjszakába,
Csak egy piros rózsát teszek, a szeretőm ablakába,
Zúg az erdő, zúg a nádas.
Ha elmegyek, nem találtok, sem a földön, sem az égen,
Nem hagyok én sehol nyomot, csak a babám bús szívében,
Zúg az erdő, zúg a nádas.
Szövegíró: Fényes Lóránd
Gyere velem akáclombos falumba,
Oda viszlek ölelő két karomba.
Édesanyám gondol majd rád,
Rózsalevél lesz a párnád,
Lábad nyomán kinyílik a virág is.
Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,
Hátha szíved valamikor megszeret.
/:Hogyha látlak, hogyha nézlek,
Sír bennem a fájó lélek,
Szegény szívem úgy elfogja a bánat.:/
A lány válasz
Nem megyek én akáclombos faludba,
Ne várj engem két ölelő karodba,
Van énnekem édesanyám,
Aki gondot visel énrám.
A lábam nyomán most is nyílik a virág
Fekete szárú cseresznye,
Rabod lettem szép menyecske.
/:Ne bánj vélem, mint raboddal,
Hanem úgy, mint galamboddal.:/
Akkor gyere mikor mondom,
Csizmád sarka ne kopogjon.
/:réz sarkantyúd se peregjen,
Hogy az anyám fel ne keljen.:/
Akkor gyere, mikor hívlak,
Mikor a virágok nyílnak,
Hallgattam a hópehelynél,
És azután el nem mentél.:/
Kommentáld!