Már én többet a főutcán végig menni nem merek.
Mert azt mondják az emberek,hogy szeretőt keresek.
/:Nem kell nékem,van már nékem kökényszemű szép barna,
Jobb válláról a bal vállára göndörödik a haja.:/

Apró szeme,apró szeme van a kukoricának,
Szép termete,szép termete van a kedves babámnak.
/:Ha átölel a két karja,csókot is ád ihajja,
Jobb válláról a bal vállára göndörödik a haja.:/

2).
Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
Jókedve van az egész világnak.
Ugrándoznak, járják a bolondját,
Én nem tudom, nékem csak úgy mondják.

Nem tudok én semmit a világról,
Énmiattam leeshetik lábról.
Csak azt tudom, hogy szeretlek téged:
Fáj a szívem, majd meghalok érted.

Szövegíró-Simonffy Kálmán

3).
Befordúltam a konyhára,
Rágyújtottam a pipára ...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,
Nem is mentem én avégett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta.
Jaj, de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézet!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyulladott.

Zeneszerző-Szabadi Frank Ignác

4).
Csak, csak, csak az esik nékem keservesen,
Hogy oly büszkén sétál a kedvesem,
Olyan büszkén, mintha sose látott volna,
Mintha a szeretője sose lettem volna.

Csak, csak, csak azért is járom az utcáját,
Nem kerülöm el a kapufáját.
Hadd pletykáljon minden vénasszony felőle,
Csak, csakis én vagyok az igaz szeretője.

Csak, csak, csak egy csillag ragyog fenn az égen,
Mert a többi ott ég a szemében.
Két szemének égi csillagragyogása,
Csak, csakis azt ragyogja: én vagyok a párja.

Nézd, nézd, nézd a szemem, ragyog, mint a csillag,
Akkor gyere hozzám, mikor hívlak.
Jössz te még majd sírva a mi kis utcánkba,
Hej; csakis akkor leszel majd igazán árva.
5).
Friss a csárdás,jó a nóta,szép a kislány aki járja,
Hej,ha engem választana,s én lehetnék a babája!
/:Csókos ajka édes mézét egyre jobban kívánom!
Nála nincs szebb,nála nincs jobb barna kislány a világon!:/

Hajlik jobbra,hajlik balra,mint a nádszál az a lányka.
Szélsebesen perdül vélem mégse fárad kicsi lába.
/:Már a bőgős és a kontrás rég kidőlt a bandából,
Ám mi ketten vígan járjuk,nem fogyunk ki a csárdásból.:/

Szövegíró-Szántó Ferenc