Peter Kollar 2014. dec. 15.

Kalocsai Zsuzsa - vendég

Szövegíró: Babusa Miklós

Halljátok cigányok, valahogy ma oly jó kedvem van.
Nótámat játsszátok mert abban a szívem, lelkem van.
Öröm, vagy bánat ér, idejön az ember mindig hozzátok, (mert)
A jókedv sokat ér, s tetézni ti oly jól tudjátok!

Primás! mi tagadás, tele van a szívem nótával.
Lelkembe beleláss, gyere ide most a bandával.
/:Húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok!
Cigányok, barátok, de csudajó kedvet csináltok! :/

Szövegíró: Kókay István

Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted.
Tele volt a határ nyíló vadvirággal,
Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.

Mindhiába vártam, ősz is lett azóta,
Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa.
/:Kacagó kis párom többé sosem hívlak,
Mert a késő, fagyos télben jégvirágok nyílnak.:/

Szövegírók: Darázs Miksa

Érik a hajlik a búzakalász,
Nálamnál hűbb szeretőt nem találsz.
/:Szállj ide, szállj oda, fecskemadár,
Kérdezd a rózsámat, mért csapodár?:/

Szállj ide, szállj oda, fecskemadár,
Szállj gyorsan, sebesen, a szívem vár.
/:Jöjj vissza, hozd el az ő levelét,
Hadd tudjam meg belőle az üzenetét.:/

Szövegíró: Szentirmai Elemér

Ez a legény nyalka is, de azt mondják: csalfa is, is, is, is.
Ha azt mondják, ha az is, majd megtudom magam is, is, is, is.
Kötve hiszem csak a szavát, hogy ne bízza el magát,
Ha ígér is, ha kér is, hogyha megcsal, meg én is, is, is, is.

Ha rátartós vagyok is, csókot azért adok is, is, is, is.
Elveszem, ha kapok is, akár tizenhatot is, is, is, is.
/:Azért leány az én nevem, hogy a legényt szeressem,
Mért ne tenném, teszem is, csak a jó kell nekem is, is, is, is. :/

Szövegíró: Sallay Mihály

Csak úgy mondom magának,így ahogy van elfogadom babámnak,
Akár milyen szegényen,mert ha látom odavagyok egészen.
Ha nem szeret végtelenül sajnálom,nem könyörgök senkinek a világon,
Csak úgy mondom magának,hogy a szívét nékem adja ne másnak.

Tiszán innen,Dunán túl,estefelé minden kapu bezárul.
Csak az enyém van tárva,sárgarózsás kertben várok magára.
/:Kivánom az illatot a virágtól,az éneket minden dalos madártól,
Tiszán innen,Dunán túl,de a csókot egyedül csak magától.:/

Szerzők: Nemes Rózsa - Szalay László


Halkan pengesd ezt a csárdást,
hogy szívem oly nagyon ne fájjon.
Hogy hűtlen, csalfa kislány
arcomon bánatot ne lásson.
Nem bújdosom azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá!
Aztán újra halkan, csendben,
a szívem nehogy megrepedjen.

Asszony népség, csalfa népség,
csapodár a legény szívéhez.
Hódítgatja, csábítgatja,
azután szava sincs szegényhez.
/:Nem bujdosunk azért világgá,
huncut aki bánja, most húzd rá,
Ezt a csárdást addig járjuk,
amíg hű szeretőt találunk.:/

Szövegírók: Kálmán Imre - Jedebach

Muzsikáljál szomorúan, úgy, ahogyan rég,
Muzsikáljál olyan búsan, mint még senki még!
A szerelem mégis bűn, ezt dalolta hegedűm,
Gyere ide, nékem olyan csárdás kell,
Amitől a szívem újra táncra kel.