Zene - Erőss Béla 1887 - 1969
Szöveg - Selymesi Seide Rezső 1887 - 1941
Elmegyek az életedből,
S meglátod, hogy a szememből
Nem csordul egy könnycsepp
Elmegyek, hogy ne láss többé
Légy te boldog mindörökké,
Ha neked, így könnyebb,
De ha hosszú éjszakákon
A szemedre nem jön álom
S reám gondolsz mégis,
Ott valahol messze-messze,
Én sem hunyom a szemem le,
S felzokogok én is.
Szertefoszlott minden álom,
Keresem de, nem találom
Ki a hibás benne
Én is tudom, te is érzed
Ez a sorsunk ez a végzet,
Másképp, hogy is lenne
Jöjjön hát az Isten veled
Nyújtsd felém kis kezedet
Egyszer utoljára
Felejtsd el, hogy szerettelek,
S ne érezd, hogy a lelkemet,
Csókolom reája.
2.
Zene - Fehér István 1900 - 1987
Szöveg - Kalmár Tibor 1893 - 1944
A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba.
De szeretnék hozzábújni a selyem paplanos ágyba.
De mivel a vasút drága, nem mehetek el hozzája.
A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba.
Nehéz az én sóhajtásom, felhallik a magas égig.
Csak odalenn Dunántúlra, nem hallják meg nem is értik.
Lekophat a lábam térdig, lekutyagolom én végig.
Nehéz az én sóhajtásom, felhallik a magas égig.
3.
Zene és Szöveg - Mihola Gyula 1907 - 1976
Van nekem szeretőm egynéhány, mint az égen a csillag.
Szőke és fekete mindahány, csak szemembe kacsintgat.
Hejj, de én csak eggyel kezdek ki, a másik lesheti, mi lesz a vége
Szombaton egy kicsit így, meg úgy, nem veszik azt észre.
Van nekem szeretőm egynéhány, mint az égen a csillag.
Szőke és fekete mindahány, mind szemembe kacsintgat.
Száz felé nevetek, húsz legényt ölelek, még egyet szeretek, végre.
Szombaton egy kicsit megcsalom, úgysem veszik észre.
Kommentáld!