Szerzők: Ákom Lajos - Marczali Frigyes
Vége már a dáridónak mégsem könnyű hazamenni,
Szőke szép lány, barna szép lány, jaj, de tetszik valamennyi.
Megforgatom az egyiket, megforgatom mindegyiket,
Kitáncolom magamat az angyalát!
Szőke szép lány, barna szép lány, folytassuk, a ragyogóját!
Húzzad, húzzad azt a nótát, most már mindegy, fene bánja!
Nem bánom, ha ránk is virrad, nem baj, bármi lesz az ára!
/:Hiszen úgyis egyszer élünk, senkivel ma nem cserélünk,
Kimulatjuk magunkat az angyalát!
Húzzad, húzzad azt a nótát, hajnalig, a ragyogóját!:/
Szövegíró: Cserkuthy Sándor
Kukorica. tök, haza döcögök a rátóti falu végi csárdából
Cikk-cakkba megyek, fütyürézgetek mert be vagyok csodálkozva csúnyául
Nem maradt egy fillér se a zsebemben, lámpa helyett üveg van a kezemben
Kukorica, tök, haza döcögök a rátóti falu végi csárdából
Káposzta, kapor, a somlai bor de megártott nékem ott a csárdában
Pörge kalapom, az ötszázasom úgy elúszott mint a hal a Rábában
/:Öt-hat cigány muzsikál a sarkamban cikkben járok a kontrás meg a cakkban,
Kukorica, tök, haza döcögök a rátóti faluvégi csárdából.:/
Sosem volt, sosem lesz
hogy szeretöm ne lett volna tizenegy
tíz meg egy az tizenegy de közülük egyedül csak te kellesz
/:csak te ölelj csak te csókolj engemet fene a többit egye meg
sosem volt sosem lesz hogy szeretöm ne lett volna tizenegy.:/
Az sem volt az sem lesz
hogy te engem édes rózsám ne szeress
tíz meg egy az tizenegy kaptam csókot adtam csókot eleget
Kommentáld!