Zeneszerző: Radics Béla
Szövegíró: Farkas Imre
Megállok a keresztútnál, ahol nyáron annyi fehér virág van.
Visszaűz a szívem ide, bármerre is járok künn a világban.
Vándor darvak búcsúznak fenn, dér csillog a levelen,
Dérütötte avar között, parányi kis lábad nyomát keresem.
Megállok a keresztútnál, itt borult ránk a gyönyörű alkonyat,
Mikor ajkad legelőször, visszaadta az én forró csókomat.
/:Itt borultál a vállamra mosolyogva, remegve,
Itt búcsúztál el én, tőlem, hazug szóval, csalfa csókkal, örökre.:/
Népdal
Elhervad a virág, amit nem éri harmat,
elhervad az a lány, akit nem csókolnak,
Én is elhervadok, jajjj, de beteg vagyok,
Ha megölel a babám, mindjárt meggyógyulok.
Szép legény, jó legény, gyere nálunk hálni,
Nincs itthon az uram, szénát ment kaszálni.
Haza jön az uram, azt fogom mondani,
Rózsa nyílt a küszöbön, nem szabad bejönni.
Zeneszerző: Járossy Jenő
Szövegíró: Járossy Jenő
Jó a lány, szép a lány, csak a legény csapodár valahány.
Erre néz, arra néz, szava édes, ragadós, mint a méz.
Nem csoda, ha a lány feje megszédül,
És a legény ölébe ül legvégül,
Jó a lány, szép a lány, csak a legény csapodár valahány.
Jó a lány, szép a lány, hej, de néha harapós boszorkány.
Oly merész, csókra kész, minden legényt bolondít, megigéz.
Akkor aztán szidja őket rakásra,
Hogy a fején rajta maradt a párta,
Jó a lány, szép a lány, hej, de néha harapós boszorkány.
Kommentáld!