Magyar Művészeti Társulat koncert Fekete Zoltán

Kísér: Kalla Sándor és Zenekara. Közreműködik a MagyaR Művészeti Társulat Tánckara L. Nyurga Ferenc vezetésével.

Zeneszerzők: SZERDAHELYI JÁNOS 1906 - 1988.
EGERSZEGI GÉZA 1921 - ? ? ...

Ahol az én bölcsőm ringott, szebb a vidék, szebb a termő róna.
Emléke még mindig kísér, minden éjjel álmodozom róla.
Ott nevelt az édesanyám, féltő gonddal tanított a jóra,
Este mikor elringatott, szépen szólt az altatgató nóta.

Meséljen még édesanyám, olyan szépen, mint azelőtt régen.
Ne fájjon úgy a csalódás, ami elmúlt, vissza sose térjen.
/:A szívemnek mutassa meg, merre vezet a feledés útja,
Ott ahol a bölcsőm ringott, boldog leszek édesanyám újra.:/

Zene és szöveg: KIS ANGYAL ERNŐ 1899 - 1968 ....

Jaj, de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak.
A szívem úgy dobog, mikor látom,
Meghalok egy csókjáért ,gyöngyvirágom!
Nappal is álmodom mosolyával,
Éjszaka meg azt húzatom a cigánnyal,/hogy/
Jaj, de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak.

Rózsákat ringat a szél a kertben,
Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.
Hangjában angyalok muzsikálnak,
Súgja meg:elfogad-e babájának?
/:Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,
Két karom ölelése a párnája,
Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,
Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.:/


Zeneszerző: B . FEHÉR JENŐ 1875 - 1931 RADICS BÉLA 1867 - 1930
Átdolgozó: Enyedi Zoltán

Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok,
Az urának fittyet hányok, fittyet hányok, fittyet hányok.
Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,
Hogy én magát olyan nagyon szeretem,
Csak a cigány egyedül, aki nékem hegedül,
Csak azt tudja egyedül.

Házuk előtt van egy árok, van egy árok, van egy árok.
Minden este arra járok, arra járok, arra járok.
/:Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem, (hogy)
Azt a kislányt olyan nagyon szeretem,
Csak a jegyző, meg a pap, aki minket összead,
Csak azt tudja egyedül.:/



A faluban nincs több kislány, csak kettő, csak kettő,
Az egyiket elszerette a jegyző, az jegyző.
A másik meg a kapuban neveti, neveti,
Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.
Isten tudja, miről folyik a pletyka, a pletyka.
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,
Valamennyit ragassza le a padra, a padra.