András Katona 2015. jan. 30.
Részlet Kálmán Imre Ördöglovas c. operettjéből.
Szövegíró: Szenes Iván
Suhan az éj, elkerül az állom,
A kicsi szobámba beragyog a nyár.
Üzen a szél, hogy valaki sír még,
Hogy valaki hív még, hogy valaki vár
Benéz az ablakon a holdsugár szelíden,
S én halkan hallgatom a régi dalt oly fájó szívvel.
Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
De nincsen abban semmi, hogy önről álmodom.
Fehér selyemben jött felém a csókok éjjelén,
Rám mosolygott könnyedén, s oly boldog voltam én.
Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,
Arca virult, s hozzám simult, s a rózsa kint lehullt.
Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
Mert szeretem nagyon,
Mert szeretem nagyon.
Nevet a fény, a tavaszi réten, s a tavaszi éjben a szerelem ég.
Szeme tűzét ha nagyon imádom, ott ragyog az állom, s ez nekem elég.
Reggel elrepül, de este újra vár rám,
És addig itt marad a parfümje a gyűrött párnán.
Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
De nincsen abban semmi, hogy önről álmodom.
Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,
Arca virult, s hozzám simult, s a rózsa kint lehullt.
Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom,
Mert szeretem nagyon,
Mert szeretem nagyon.
Kommentáld!