Száll,száll a vadgalamb,messze száll,
Rózsám ablakáig meg sem áll.
/:Hívó szavamra vár,drága liliomszál,
Száll,száll a vadgalamb,messze száll.
Vár,vár a leány a legényre,
Ő meg rá se néz a szegényre.
/:Könny gyűl a szemébe,s bánat a szívébe,
Vár,vár a leány a legényre.:/
2).
Házam ereszére rászállott egy árván maradt fecske,
Búsan csicseregte, hogy a párját régen elvesztette.
Elhagyott madárnak kerül párja,
erdőt-mezőt újra vígan járja.
Hej, de nem kerül meg
az én párom, árva vagyok, árva.
Csalfa, barna babám, ha én téged feledni tudnálak,
Nem sajogna érted az én szívem, nem fájna utánad.
Fáj a szegény szívem, nagyon beteg,
Rózsám, a te csókod gyógyítsa meg,
Jöjj hát vissza hozzám,
kisangyalom, az Isten áldjon meg.
3).
Hallod-e nótás, füttyös szép madár,
Ennek a huncutságnak vége már.
Szállj el a bús szívemről messze földre,
Mindörökre te hűtlen, csapodár.
Huncut a májad, zúzád, csalfa vagy,
Párom is akkor légy, hát, majd ha fagy.
Ég veled, édes rózsám, Isten áldjon,
Azt kívánom magadra ne maradj.
/:Gombház, gyer ide prímás,
Veled a szívem búját ma még eltemetem.
Tedd rá a húrra a vonót,
Reggelig rakjad szépen helyére az eszem.:/
Kommentáld!