Szerző: Ányos Laci
Sose lettem volna, az amivé lettem,
Megbűnhődtem, hogy egyszer a szívem után mentem,
Szívem után mentem, nem hallgattam másra,
Elvette az eszemet egy legény pillantása.
Elhagyott a legény, szívem összetépte,
Hogyha bűn a szerelem, én megszenvedtem érte,
/:Mindig büszke voltam, vissza sose hívtam,
De lelkemben azt az asszonyt, százszor vissza sírtam.:/
Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe
Körül van az rózsafával ültetve
/:Könnyebb volna száz rózsafát kivágni
Sej, haj, mint tetőled édes rózsám elválni.:/
Sej, haj, életemben de sok lóvét kerestem
Mind csak a szép lányokra költöttem,
/:Vettem nékik selyem alsó nyoszolyát,
Sej, haj, de sokszor felhajtottam én az alját:/
Szegény asszony fia vagyok,
Romtilárom, tatitom,tilárom.
Minden kocsmában tartozom,
Romtilárom, tatitom,tilárom.
/:Jaj,Istenem,hogy adjam meg,
Romtilárom,tilárom.
Hogy a babám ne tudja meg,
Romtilárom, tatitom,tilárom:/
János bácsi hegedűje,
Romtilárom, tatitom,tilárom.
Veszett volna az erdőbe,
Romtilárom, tatitom,tilárom.
/:Hegedűje, ha nem lett volna,
Romtilárom, tilárom.
Szerelmes sem lettem volna,
Romtilárom, tatitom, tilárom:/
Kommentáld!