Énekel Kalmár Pál.

Kínálgattam mindenkinek az én bolond szívemet,
Egy kis leány elfogadta,százszor mondta,hogy szeret.
Megúnva a sárba dobta,egyet rá is taposott,
A bolond szív még akkor is csak őérte dobogott.

Öreg anyó jött az utcán,haja fehér ,mint a hó,
Felvette a vérző szívet,ne szenvedj,te kis bohó.
/:Gyógyító írt tett a sebre,hová patkószeg hatolt...
Édesanyám menyországból földre szállott lelke volt.:/

2).
Élt a Maros partján valahol egy aranyhajú lány,
Minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos, dalos ajkán ragyogott a napsugár,
Remegve várja, jön-e a párja, egy vidám, tüzes huszár.
Nem lehet azt parancsolni senkinek:
Hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg szól egy magyar nóta, felejteni parancsszóra nem lehet.

Lent a Maros partján árva lett az aranyhajú lány,
Csend van dalos ajkán, és az arca igen halovány.
Künn már virág sincsen, a kicsiny kert csupa gyom,
Kinéz a rétre, s a kis szívébe valami fáj még nagyon...
Nem lehet azt parancsolni senkinek:
Hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
/:Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól egy magyar nóta, felejteni parancsszóra nem lehet.:/

3).
Kopott betyár, öreg betyár, tudod-e, hogy időd lejár, elég volt.
Fogságodon nem okultál te fölötted beborult már az égbolt.
Híred a múlt eltemette, puskád rozsda megette.
Ami alatt messze voltál a rózsád egy ifjú zsandár szerette.

Kopott betyár, öreg betyár nem szól már a kakukkmadár te néked.
Nem hív a dús erdők lombja, a vén csárda is azóta leégett.
/:Senki nem tud már felőled,csavargó lett belőled.
Sosem veszed vissza te már, kit ellopott az a zsandár te tőled.:/

4).
Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted.
Tele volt a határ nyíló vadvirággal,
Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.

Mindhiába vártam, ősz is lett azóta,
Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa.
/:Kacagó kis párom többé sosem hívlak,
Hisz a késő, fagyos télben jégvirágok nyílnak.:/
......................................................................


Ugye kicsi párom, mégis visszajöttél,
Nem a tavasz hozott, hanem a hideg tél.
/:Itt maradsz már nálam, s tavasz elmúltával,
Teleszórom az utadat, pünkösdirózsával.:/