Sopronhorpács községben – ha akkori nevét használjuk, akkor Horpatson – 1836. november 9-én született Németh János, aki Szentirmay Elemér művésznéven vált ismertté. Bár Németh János eredetileg jogot tanult, mint bebizonyosodott, kiváló zenei tehetséggel rendelkezett. Huszonegy éves korában jelent meg első kinyomtatott műve Czenki emlék címmel. Ezt követően egyre több szerzeménye vált népszerűvé. Köztük a Jázmin bokor kihajlik az utcára... és a Zsebkendőm négy sarka... kezdetű. De biztosan sokaknak ismerős az Ez a kislány azt hiszi, az Is-is-is, a Piros, piros, piros, a Ritka búza, ritka árpa, a Hullámzó Balaton tetején című is, hogy csak néhányat említsünk több száz nótája közül, amikről sokan azt hiszik, népdalok.

Sarasate spanyol hegedűművész feldolgozásának köszönhetően a manapság Csak egy kislány van a világon szöveggel énekelt szerenáddalát sok országban megkedvelték.
Önmagát dalköltőnek nevezte, mivel dalaihoz a szöveget is saját maga írta. Ez utóbbiról Kodály Zoltán „Szentirmaytól Bartókig" című, 1955-ben elhangzott előadásában így vélekedett: „A dalok szövegei a XIX. századi magyar társadalom tükörképét mutatják, mégpedig hívebben, mint az egykorú magasabb rendű költészet. Az akkori magyar társadalom lelkébe, gondolat- és érzésvilágába semmi sem világít bele jobban, mint e szövegek."

Sikeresek voltak Szentirmay népszínművekhez komponált dalbetétei, sőt, kórusművei is. Szerzeményei Blaha Lujza tolmácsolásában országos népszerűségre tettek szert.
Önmagát dalköltőnek nevezte, mivel dalaihoz a szöveget is saját maga írta. Ez utóbbiról Kodály Zoltán „Szentirmaytól Bartókig" című, 1955-ben elhangzott előadásában így vélekedett: „A dalok szövegei a XIX. századi magyar társadalom tükörképét mutatják, mégpedig hívebben, mint az egykorú magasabb rendű költészet. Az akkori magyar társadalom lelkébe, gondolat- és érzésvilágába semmi sem világít bele jobban, mint e szövegek."
Figyelemre méltó, hogy Bartók Béla Szentirmay Elemér dalaiból többet feldolgozott műveiben. Kodály pedig közérthetően kimondta: a népies műdal, amelyet a köznyelvben magyar nótaként emlegetnek, „élő zene volt, a magyar élet szerves része... egyetlen zenéje volt a magyarság zömének".

Szentirmay Elemér az Országos Dalárdaegylet és a Liszt Ferenc Zeneegyesület alelnöki tisztét töltötte be. Szakmai értekezései, cikkei, lírai költeményei pedig nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is megjelentek. Összességében elmondható, hogy Szentirmay Elemér a XIX. századi csárdás- és népies műdalirodalom egyik legjelentősebb képviselője volt
Élete végén Budapesten, a Népszínház utcában lakott. A népszerű művész száz évvel ezelőtt, 1908. október 3-án hunyt el. A főváros díszsírhelyet adományozott részére a Kerepesi temetőben, síremlékét Kisfaludy Stróbl Zsigmond készítette. Sopronhorpácson a hálás utókor Szentirmay Elemér halálának ötvenedik évfordulóján emléktáblával jelölte meg a dalköltő akkor még álló szülőházát