VAS GÁBOR (Kecel, 1927. 08. 14.) harmonikaművész, tanár, zeneszerző.

Baján nevelkedett, ahol nyomdász szakképesítést szerzett.

Zenei tanulmányait 1943-ban Schmidt Ferenc orgonaművésznél kezdte;

1947 óta Budapesten él.

Harmonika tanulmányait 1953-ig Jahn Antalnál folytatta, zeneszerzést a 

Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, Sugár Rezsőnél tanult.

1953-tól esztrádműsorok kísérőjeként járja az országot, 1960-tól napjainkig

a szakszervezeti munkásszállásokon zenés irodalmi műsorokban működik közre.

1972 óta a Zeneműkiadó V. könnyűzenei szerkesztője, a következő évtől kezdve

pedig a magyarnóta-kiadványok szerkesztését is végzi.

Válogatásában és szerkesztésében jelenik meg a közönség körében kedvelt

SZÓL A NÓTA c. sorozat. 

Szerzeményei között több népszerű sanzont és magyar nótát találunk.

Sikeres nótái: Húsznak tíz a fele /sz: Szántó Ferenc/,

                     Nem voltam én soha szegény /sz: Z. Horváth Gyula/,

                     Ringatom, altatom én a párom /sz. Egerszegi Géza/,

                     Nincs a napnak olyan perce /sz: Marcali Frigyes/,

                     Rózsa, szegfű, rezeda, tulipán /sz: Herodek Sándorné/,

                     Sirat engem az őszi szél /sz: Z. Horváth Gyula/,

                     Valahol az ember mindig elhibázza /sz: Kellér Dezső/.

A fenti adatokat LESZLER JÓZSEF 1986-ban kiadott NÓTAKEDVELŐKNEK c. könyvéből írtam!

Egyik sikeres számának szövege!

Zeneszerző: Vas Gábor

Szövegíró: Kellér Dezső 

Fejem fölött gyorsan repülnek az évek,
Merengek a múlton, vissza-visszanézek:
Mért nem lettem boldog? Ezt a titkot semmi meg nem magyarázza,
Valahol az ember mindig elhibázza.

Lassúbbodó szívvel magamra maradtam,
Aki hű volt hozzám, azt én kikacagtam.
Mért van az, hogy szívünk azért dobog jobban, aki megalázza?
Valahol az ember mindig elhibázza.

Hamis lelkű lányok, hazug jó barátok,
Ami elmúlt-elmúlt, mindent megbocsátok...
/:Aki ennyit átélt, akit ennyi kár ért, már csak fejét rázza:
Valahol az ember mindig elhibázza...:/