Bangó Margit
Bangó Margit házában arany- és platinalemezek, régi fényképek
sokasága díszeleg, melyek az énekesnő negyvenéves pályájának állomásait
idézik fel. A magyar nóta és cigány zene királynőjével beszélgettünk.
Igazi tyúkanyó módjára minket is ebéddel kínál, mert mint
mondja, vendégségbe nem szeret menni, de főzni és másokat vendégül látni
annál inkább.
Hamarosan megjelenik a szakácskönyve, Határtalan Lakoma címmel. A főzés mindig fontos szerepet töltött be az életében?
Nagyon fiatalon tanultam meg főzni. Nyolcan voltunk testvérek, így
édesanyámnak 20-25 literes fazekakban kellett elkészítenie az ételeket,
ezért mindig befogta segíteni a lányokat. Ez nálam is így történik most,
bár nekem csak egy lányom, négy unokám és egy dédunokám van, a hétéves
Tina. Ugyanúgy vettem nekik kis lábast, mint ahogy nekem is a szüleim.
Szerintem mindenkinek kötelessége megtanulni főzni, mert nem szabad,
hogy elvesszen a magyar gasztronómia. Mint mindenhez, a főzéshez is szív
kell, és jó érzés...
A könyv mellett egy hatalmas koncerttel is megünnepli a negyvenéves jubileumot.
Idén
már vagy négyszer felléptem az Arénában, mégis nagyon izgulok, mert ez
most csak rólam fog szólni. Visszagondolva az elmúlt 40 esztendőre, nem
mindig volt könnyű, főleg nem egy cigány lánynak, de bebizonyosodott,
hogy kemény küzdelemmel önerőből is fel lehet jutni a csúcsra.
Hogy kezdődött az énekesi karrierje?Gyerekként
énekelni is szerettem, de nem akartam énekesnő lenni. Ám a család és a
szomszédság folyton erre biztatott, és tetszett, hogy dicsérnek az
emberek. 16 éves voltam, amikor a Magyar Rádióban tartottak egy
tehetségkutató verseny, ahová beíratott az anyukám. Nagyon szép akartam
lenni, vettünk hát egy új ruhát is, de amikor odakerültem a válogatásra,
elszomorodtam: megláttam, mások milyen elegánsak, és kottával
jönnek-mennek. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna! Amikor rám
került a sor, meg sem tudtam szólalni, nemhogy énekelni. Odajött hozzám
Boros Lajos bácsi, aki az együttesével a zenéért felelt, és azt mondta:
„Te vagy az egyetlen cigány lány, ne hozz ránk szégyent!" Három nap
múlva jött az értesítés, hogy a Magyar Rádió felvételt szeretne
készíteni velem.
A Blikk Nők magazin szeptember 23-án megjelenő számának
interjújából megtudhatja, melyik volt a művésznő életének legnehezebb,
illetve legboldogabb időszaka!
Forrás:
http://www.pink.hu/sztarok/nem-volt-mindig-konnyu-2002302
Kommentáld!