A cigányok sátora - Madaras Gábor
Madaras Gábor (Nagyiklód, 1918. augusztus 22. – Marosvásárhely, 1980. szeptember 18.) népdalénekes, jogász.
1951-ben Marosvásárhelyre költöztek, és itt bontakozott ki igazán Gábor tehetsége.
1953-tól
a Cukorgyár tisztviselőjeként és közgazdászaként dolgozott, és a
gyárban működő kultúrcsoportnak előbb műsorvezetője, később szólistája
lett, majd évekig irányítójaként tűnt ki. A város vendéglőinek neves
prímásai figyeltek fel először Madaras Gábor különleges tehetségére.
Segítettek neki a műsorai összeállításában, és szeretettel kísérték az
általa énekelt népdalokat.
A nagy áttörést a Marosvásárhelyi Rádió 1958-as megalakítása jelentette. December 20-án
Salamon Kálmán prímás és zenekarának kíséretével 15 népdalt és nótát
rögzített a rádió stúdiójában. Ez volt az első rádiófelvétele. 1959-ben
kuruc- és betyárdalok felvételével bővül a Madaras Gábor hangját őrző
szalagok gyűjteménye. A rádió részéről Zoltán Aladár és Kozma Mátyás
zeneszerkesztőket tekinthetjük az énekes felfedezőinek. 1960-ban már három alkalommal készültek felvételek a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában.
1963-ban már a Magyar Rádió is készített vele felvételt, 1964-től a magyarországi rádió egyik legnépszerűbb nóta- és népdalénekeseként jegyezték. A külföldre utazások korlátozása ellenére 1965-ben ismét énekelhetett a Magyar Rádió stúdiójában.
1968-ban újabb magaslatot ért el: megjelent az első nagylemeze a romániai Electrecord lemezkiadó gondozásában. A nagylemez anyagát a Magyar Rádió is átvette és mai napig a szalagtáruk értékes felvételeként őrzik.
Az 1970-es években a marosvásárhelyi mellett a kolozsvári és a bukaresti
rádiónál is gyakran megfordult, a televízió magyar adásának többször is
volt a vendége, és elfoglaltsága ellenére sem hagyta el a Cukorgyár
kultúrcsoportját. A cenzúra és a kommunista rendszer egyéb szigorú eszközeivel dacolva igyekezett terjeszteni a magyar nóta dallamát, beteljesítve ezáltal a hivatását.
Életének, pályájának és teljes lényének két alappillére volt: Isten
és az éneklés. Naplójából idézhetjük, hogyan látta életútját: „Úgy
végeztem szolgálatomat, mint aki eljutott az Ő fajtája, testvérei közé
és örvendtem, hogy szolgálhatok!”
A Marosvásárhelyi Megyei Kórházban 1980. szeptember 18-án
véget vetett életének. Tragikus halálának 20. évfordulója alkalmából a
kibédi falumúzeum emlékszobát nyitott Madaras Gábor tiszteletére, a
kibédi Seprődi János Egyesület és a Marosvásárhelyi Rádió pedig Kacsó
Ildikó irányításával minden évben emlékműsort szervez a tiszteletére.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Madaras_G%C3%A1bor
Kommentáld!