Gyémánt Ferenc zeneszerző - szövegíró munkáiból

Berekfürdői csárdás

A bereki fürdő felől hallatszik a magyar nóta.
Cigánybanda muzsikája hívogat már évek óta.
Együtt járja ott a csárdást, fiatal és öreg ember.
Fittyet hányva minden bajra, mulatoznak önfeledten.

Berekfürdő áldott vize, meggyógyítja tested-lelked.
Visszatérsz majd mindíg ide, hogyha egyszer megismerted!
Levesz rólad minden rontást, levesz rólad minden átkot.
Fájt a lábad, most pedig már a csárdást is vígan járod!

Fájt a lábam, fájt a hátam, nem találtam patikáját.
Kipróbáltam minden orvos tudományát, praktikáját.
Berekfürdőn meggyógyultam, felüdült ott testem-lelkem.
Minden bajom, bánatomat, Berekfürdőn felejtettem!

Töltsön bort a poharamba

Töltsön bort a poharamba csaplárosné galambom!
Hagy daloljak még egy kicsit a nótámat húzatom!
Nem siratom a multat, Te meg cigány csak húzzad!
Lesz még szebb is, lesz még jobb is mire újra megvirrad!

Töltsön bort a poharamba nem rúgok be ígérem!
De betyáros jó kedvemben a lányt még megigézem!
Megpörgetem, meg én itt, elcsábítom egy kicsit.
Mert a bor és a szép nóta engem megfiatalít!

Szeretem a magyarnótát

Szeretem a magyar nótát, tudja meg mindenki.
Amikor a hegedűhúr a fülembe zengi.
Azt mesélte Édesanyám, hogy dalolva születtem,
amikor világra jöttem,
nem sírtam én, hanem énekeltem.

Hogyha egyet nótázhatok, elszáll minden gondom.
Bánatomat, örömömet nótával elmondom.
Ha a cigány nekem játszik, nem számít más semmi!
Szeretem a magyar nótát,
igaz szívvel, szépen énekelni.

Kis falu a Maros partján

Kis falu a Maros partján, Erdélyország közepén,
ott nevelt az édesanyám egykor, onnan jöttem én.
Gyermekkori szép emlékek, szép erdélyi tájak
engem mindig hazavárnak, álmaimban hozzám visszajárnak.

Holtmarosi apró házak, hiányoztok énnekem,
messze kerültem tőletek, más lett itt az életem.
Ott volt csak jó odahaza, kinn a Maros partján,
ott, ahol a bölcsőm ringott, ahol most is Édesanyám vár rám.

Kicsiny falum, a Jóisten áldjon meg most tégedet,
tegye mindig ragyogóvá feletted a kék eget!
Törölje le a sok könnyet, adjon békét néked,
hogy végre már boldoguljon sokat gyötört szegény székely népem.

Óh mama

Még emlékszem a boldog gyermekkorra, mikor Édesanyám féltőn átkarolt.
Szeretettel fogta át a vállm, fölém hajolt, s homlokon csókolt.
Légy jó fiam! Tudj EMBER-nek lenni! Szeress mindíg, ne gyűlölj soha!
Élj mindíg úgy, hogy szeressenek téged! Hisz az élet úgy is mostoha!

Refrén: Óh MAMA! Te voltál a mindenem nekem!
Óh MAMA! Két szemem az Égre emelem!
Ugye látod, hogy a fény most rám ragyog?
Ugye örülsz Te is, ha én boldog vagyok?
Édes MAMA! Ugye tudod, hogy hiányzol nagyon!
Óh MAMA! Az Égbe küldöm hozzád a dalom!
Ugye hallod, hogy mit rebeg a szám?
Hogy örökké szeretlek Drága jó Anyám!

Gyakran nézem megsárgult fényképét. Tudom nincs már többé, hisz eköltözött.
De ott él Ő a messzi fénylő Égben, valahol a csillagok között.
Onnan néz le büszkén gyermekére. Féltő gonddal vigyáz én reám!
Ő volt nekem a legdrágább ASSZONY! Az EGYETLEN! AZ ÉDESANYÁM!

Refrén: Óh MAMA....

Hej, de betyár gyerek voltam

Hej, de betyár gyerek voltam, valamikor nem is olyan régen!
Akkor keltem, amikor már ragyogott acsillag fenn az égen.
Végig jártam minden kocsmát, húzattam a nótát a cigánnyal!
Reggel haza tántorogtam, pörlekedni Édes jó Anyámmal.

Betyár élet Isten véled, úgy érzem, hogy ősz van már felettem!
Elmúlt a nyár vége van már, én is igen csendes ember lettem.
Nem járom már a kocsmákat, nem éneklem az utcákat végig.
Csak szép csendben nótázgatok, merta nóta elkísér a sírig!

Elhervadt a kert virága 

Elhervadt a kert virága, lehullott a sok-sok piros rózsa.
A megsárgult leveleket csak a hideg őszi szél sodorja.
Elvitted a virágokat, a szerelmed odaadtad másnak,
Ne feledd az emlékeink, őrizd meg a legszebb rózsaszálat.

Csalódtál a szerelemben, nem nyílik már többé piros rózsa.
Szellők szárnyán azt üzented, régi kerted virágzik most újra.
Mámorító illatával boldogságot hoz a tavasz nékünk,
Gyere vissza, nagyon várlak, szeretlek én ameddig csak élünk.