A művésznőt 98 éves korában, stroke következtében érte a halál április 16-án. 

A színház az utóbbi fél évszázad meghatározó egyéniségének nevezte az énekesnőt az intézmény történetében.

Barabás Sári 1914. március 14-én született Budapesten. Hétéves korában lépett először színpadra balett-növendékként, csodagyereknek tartották. Tizenhat éves korában beiratkozott a Zeneakadémia ének szakára, ahol ugyan csak egy évig tanult, de a neves énektanárnál, László Gézánál magánúton képezte magát. Nagy sikerrel mutatkozott be a budapesti operaházban és a Margitsziget Szabadtéri Színpad előadásain, a Városi (ma Erkel) Színházban 1939-ben a Rigoletto Gildájával debütált. 

A második világháború után, 1947-ben polgári, liberális személyiségekhez fűződő kapcsolatai miatt elmenekült Magyarországról (lovas kocsin hagyta el az országot), Münchenben talált új otthonra. Előbb az ottani rádiónál dolgozott, majd Wiesbadenban és Majna-Frankfurtban az operában lépett fel. 1950-ben nagy előadói körutat tett az Egyesült Államokban, 1952-ben a londoni Királyi Opera szerződtette. Fellépett Zürichben, Párizsban, az Egyesült Államokban és Bécsben is. Münchenben az operaházban a Traviata és a Rigoletto női főszerepét, a San Franciscó-i Operában A varázsfuvola Éj királynőjét énekelte - a német és amerikai zenés színházak ünnepelt sztárja lett. Különösen Londonban lelkesedett érte a közönség, a hetvenes években hatszáz alkalommal énekelt Strauss-dalokat a brit fővárosban.

1960-tól rendszeresen játszott a Fertő-tavi, mörbischi tószínpad operett-előadásain. Feledhetetlen alakítást nyújtott a Hello Dolly! főszerepében a Gärtnerplatztheaterben. 1998 végén, 85 éves esztendős korában Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének Anhilte hercegnőjét alakította. 

2007-ben ebben a szerepben lépett utoljára színpadra. 1999-ben közreműködött egy olyan alapítvány létrehozásában, amely a Gärtnerplatztheaterből nyugalomba vonult művészeket segíti. Utolsó éveit München közelében, Grünwaldban teljes visszavonultságban élte.

Szeretett a regmult idökben elbarangolni,ide régi hanglemezek hallgatása is elröpítette.Mikor megkérdezték töle,hogy saját magát is szívesen hallgatja-e,azt felelte rá,hogy soha sem!Rögtön jött a bövebb válasz is:"Úgyis csak kritizálnám magamat,akkor meg mi értelme lenne?

Az ember mindig talál hibát saját magában.Egy másik pillanatban talán még jobb lehetett volna és az örök tökéletességre törekszik."

Barabás Sári minden idök egyik legcsodálatosabb Koloratúrszopránja volt és marad is.