Alpár Géza önéletrajza (1911-1998)

Született 1911. szeptember 28-án Kristyoron. (Hunyad vármegye). Édesapja neve: Alpár József,

édesanyja neve: Gagyi Pálffy Mária

Erdélyből 1919-ben, szüleivel és testvéreivel együtt Gyulára telepedtek. Négyen voltak testvérek, egy bátyja egy húga és egy öccse volt. Ma már csak öccse, Alpár Béla él.

Zenei tanulmányait magánúton végezte Dr. Molnár Imre professzor támogatásával, örökös segítségével.

 .

A Trianon után középiskoláit Gyulán, Albertirsán végezte. Foglalkozása dekoratőr volt.  

1939-ben Budapesten a Hutter és Lever Rt. Propagandistaként, és kirakatrendezőként foglalkoztatta. Államosítás

után a vállalat jogutód gyárába a z Elida szappangyárba került, és anyagbeszerzéssel foglalkozott.

1957-től a Vas és Edénybolt Vállalat kirakatrendezője lett. 1965-től újra az Elida propagandistája lett,

innen vonult nyugdíjba 1971-ben. Számos vállalati zenekarban játszott, mint hegedűs, Legtöbb nótája

zenéjét és versét is ő írta. Sok barátjához ill., szerzőtáráshoz, énekesekhez is írt nótát, vagy köszöntötte őket verseiben.

1939-ben a „Rádió Újság Laszgallner Ernő emlékversenyen, első díjat nyert. A címe:  

„Amikor én gazdag voltam.”

A Díjat dr. Balázs Árpád dalszerző, a Rádió Újság főszerkesztője és Dr. Hlatky

Endre dalszerző, a Magyar Rádió elnök-igazgatója adta át. A zsűri elnöke Pápai Molnár Kálmán költő, dalszerző az egykori Fráter Lóránd Társaság alapítóelnöke vette fel a Fráter Lóránd Társaság tagjai sorába

 Örök barátságot és hálát érzett iránta, hiszen atyai jó barátja lett.

1939-ben írta a „Vasmegyei csárdás”-t, amit Gerencsér Máriához, majdani feleségéhez írt.

1941. október 22-én feleségül is vette Máriát, akivel a Hutter és Level Rt.-nél ismerkedett meg. Első dalait is, és a legtöbbet is Ferencvárosban írta, az Angyal u. 12 alatt.. 1938-ban született az „Eresz alatt fecskefészek„ c, dala, ami nyomtatásban csak 1947-ben jelent meg. Sütő András író,

 „Anyám könnyű álmot ígér c. könyvében írt erről a dalról. Levélben megírta: „boldog lehet az a nótaszerző, kinek dala népdallá vált.”

Kibédi Ervin barátja volt, aki azt mondta neki:„huszonhétévesen megírtad a nekrológodat.

Sőt azt is, hogy a nekrológokat bízzák Gaál Gabriella művésznőre.

„A Szigligeti csárdás” a Balaton partján, Szigligeten, a nyaralójában született. Melyet a  

kerámiából készült fecskefészek, három fecskével díszített. Ez most jelenleg fia nyaralóját díszíti Fóton. 

 Sajnos fia, súlyos betegségben 2005. április 29-én elhunyt.

Gát Ferenc, aki felvidéki volt, szintén a Ferencváros lakója lett a Tompa u. 15. alatt. Itt írták meg

dalukat Tekeres Sándornak „Tiszapartján mindig lesz nyár”. Sándor halála megakadályozta a nóta hangfelvételét

Azóta se énekli senki, pedig a Szól a Nóta sorozatban megjelent.

1946-ban írta Egerszegi Gézával közösen az „Ünnepnap van nálunk” c. dalt, melyet először László Imre énekelt.

 Majd később megjelent „Az a szokás járja”c. dal, melyet Solti Károly énekelt.

1943-tól tagja volt az 1949-ben megszüntetett PETŐFI társaságnak. Agyagfalvi Hegyi István volt a titkára.

 Majd alapító tagja, első elnöke volt az EGRESSY Béni Zenebarát Körnek. Apósom

sajnálatára ez 1994-től Egressy Nótaklub lett. Később elnökségi tagja lett a BALÁZS Árpád Zenebarát Körnek

1962-ben a szintén ferencvárosi Deák Rozával megírták a „Szeretlek e szónál, nincs szebb a világon”, melyet Pere János énekelt.

 Sokan, méltatlanul, kitüntetések nélkül mentek el, mint Kalmár Pál, Utry

Anna.

Meleg barátság fűzte őket Alpár Gézához, apósomhoz.

1968-ban a Magyar Rádió tánczene pályázatán elnyerte az egyetlen táncdal szövegdíját: „Te nekem mindig új maradsz”

1980-tól a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja felvette tagjai sorába. Boldoggá tette, hogy a Kör díszelnöke Szeleczky Zita volt.

Gaál Gabriellához írt verset „De szeretnék hazamenni” címmel, és magyar nótát is „VANNAK OLYAN EMLÉKEINK” címmel.

 .

Apósom azt írta önéletrajzában, 1994-ben:” valójában az sem jut eszembe, hány dalt írtam életemben.

Nem is csoda, Hiszen csak keveset és ritkán hallhatom őket a Rádióban, Televízióban.”

Temetésén így búcsúztatták el: „meghaltál, hogy halhatatlan maradjál”

1998. Alpár Péter Gézáné