Tavasz esti kóbor szellő, vidd el szívem fájó dalát messzire.
Egy gyönyörű barna lánynak, kinek már egy összetört szív semmi se.
Súgjad halkan a fülébe, hogy búsan töltöm napjaimat egyedül.
Hideg tél van a szívembe, tavasz többé nála nélkül nem derül.
Sir zokog az esti szellő, megjött már a babámtól az üzenet.
Azt üzeni az a csalfa, hogy ö engem elfelejtett nem szeret.
/:Tavasz ébred a szivemben, most tudtam meg mi az igaz szerelem.
Hogy én azt a barna kislányt, amíg élek soha el nem feledem.:/
Odalenn a réten kinyílott a rózsa,
arra járt egy kislány piros, mint a rózsa.
Öröm a szívében, öröm a lelkében,
meglátott egy rózsát az út közepében
Nézte, nézegette, aztán fel is vette,
és az imakönyvbe titkon bele tette.
És az imakönyvben elhervadt a rózsa,
abból a szép lányból asszony lett azóta
Tükör a szobája, selyem a párnája,
de a vetett ágyán nyugtalan az álma.
/:Könny hull a szeméből, senki nem tud róla,
csak az imakönyvben az a hervadt rózsa.:/
Vándorok messze idegenbe, de valami úgy fáj a szívemben
Valami úgy nyomja, valami úgy bántja, látlak e még Édesanyám piciny háza.
De szeretnék egyszer haza menni,
kis falusi házba megpihenni.
Otthonomra lelni, anyacsókra kelni,
áldott szegényt könny hullajtva megölelni.
Haragszik az édesanyám,
mért járok a lányok után.
/:Ne haragudj Édesanyám,
utánad is járt az apám
Néha napján vasárnap.:/
Haragszanak rám a lányok,
mert én menyecskéhez járok
/:Ne haragudjatok lányok,
hisz hozzátok is el el járok,
Néha napján vasárnap.:/
Édesanyám kedves anyám csak az a kérésem.......
A szövegeket beírta: Molnár Magdolna
Feltöltötte: [Törölt felhasználó] | 9 éve
Látta 155 ember.
Kommentáld!