Id.Jároka Sándor és Ifj. Jároka Sándor.
Hull eső sűrű cseppje, sötét felhők alatt,
Szomorúan verdesi a ragyás csárda falat.
Tört ablakon süvít a szél, benn egy ócska lámpa,
Meg – meg inog hosszú drótján, füstös már a lángja.
Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe'
A vén csaplárné is alszik, benn a kármentőbe'.
Hej! mert olyan jómadarak, most már nem is járnak,
Mind elpusztult, régen vége a betyárvilágnak.
Ámde mégis ajtó nyílik, , lassan belép rajta
Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta,
A csaplárné meg nagyot néz, hogy még eggyszer hallja:
Kocsmárosné! száz szál gyertyát,
Száz icce bort, ide az asztalra!
A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja,
Kocsmárosné! Száz szál gyertyát,
Száz icce bort, ide az asztalra!
Száz icce bort, hogy is hoznék, ide az asztalra.
Mert a minap elvitette a Vármegye bírája,
Kocsmárosné hívja ide, a Vármegye bíráját:
Szemfödélnek rájuk döntöm, ezt a rogyás csárdát.
szövegíró : Czóbel Minka
Fa leszek, ha fának vagy virága,
ha harmat vagy, én virág leszek
Harmat leszek, ha te napsugár vagy,
csak hogy lényeink egyesüljenek
Harmat leszek, ha te napsugár vagy,
csak hogy lényeink egyesüljenek
Ha leányka, te vagy a menyország,
akkor én csillaggá változok
Ha leányka, te vagy a pokol, hogy
egyesüljünk, én elkárhozom
Ha leányka, te vagy a a pokol, hogy
egyesüljünk, én elkárhozom
Barna kislány fekete szemébe
szerelmes lett egy szőke legény,
Megvan az a sors könyvébe írva,
elkárhozik ő majd, a szegény
Megvan az a sors könyvébe írva,
elkárhozik ő majd, a szegény
Mért van az, hogy mindig azt imádjuk,
aki hűtlen, aki mást szeret
Mért van az, hogy szívepedve várjuk,
pedig rajtunk ő majd csak nevet
Mért van az, hogy szívepedve várjuk,
pedig rajtunk ő majd csak nevet
szövegíró : Petőfi Sándor
Kommentáld!