László Imre (Csongrád, 1896. dec. 12. – Bp., 1975. jan. 1.): énekes. Rákosi Szidi színiisk.-jában tanult. 1921–1924 között a Pécsi Nemzeti Színházban énekes bonviván szerepeket játszott. 1924–1926 között a csongrádi ipartestület közművelődési ig.-ja, majd 1926-tól Bp.-en a Royal Orfeumban lépett fel. 1926-tól mint magyarnóta-énekes működött, kávéházakban, vendéglőkben énekelt. Korának egyik legkedveltebb magyarnóta-énekese volt. Időnként saját zongorakísérettel szerepelt. Számos magyarnótát komponált (Leszállt a csendes éj, Száz szál piros rózsát, Vecsernyére szól a harang, Ütött-kopott öreg csárda, Csendes lett a falu rossza, Anyám szíve stb.). Hangját több hanglemezfelvétel örökítette meg.

László Imre, a két világháború közötti időszak népszerű nóta énekese. 1896-ban "Csongrádon született. Színi tanulmányait Rákosi Szidi iskolájában végezte, miközben Dr. László Gézánál tanult énekelni. Ezt követően három évig a pécsi színházban bonvivánszerepeket alakított, majd rövidebb ideig Békéscsabán és Makón működött. Utána néhány évre búcsút vett a színpadtól és Csongrádon a Közművelődést Egyesület igazgatója lett. Innen került a Royal Orfeumhoz, ahol főként kuplékat adott elő. Magyar nótákat 1926ban kezdett hivatásszerűen énekelni és csakhamar egyik kedvence lett a rádióhallgatóknak és a nótát szerető közönségnek. Akkoriban írta első nótáit is. A "Száz szál piros rózsát" kezdetű legismertebb nótája 1928-ban jelent meg és László Imre néhány év leforgása alatt, mint szerző is az élvonalba került. Több alkalommal volt szerzői estje a Vigadóban és a Zeneakadémián. Közben a hanglemezgyárak is rendszeresen foglalkoztatták. Sok régi nóta az ő előadásában és hanglemezfelvételei nyomán lett népszerű. László Imre a felszabadulás után is fáradhatatlanul járta az országot és mindenütt fellépett, ahol csak tehette. Szinte életének utolsó percéig nem szakadt el a nóta-kedvelő közönségtől. 1975. január 1-én váratlanul hunyt el Budapesten.


Leírta: Molnár Magdolna