A kanyargó Tisza partján
Csendül a nóta
Fa leszek, ha fának vagy virága
Nézek a nagy messzeségbe, kutatom a futó felhő titkát
Fa leszek, ha fának vagy virága
de a nóta ha szívből szól, elkísér a sírig
Imádság már az is, ha szemedbe nézek...
Egy rózsaszál szebben beszél
A rózsa csak egyszer nyílik...
Elszorul a szívem, ha szól a hegedű
Minden piros, fehér rózsát néked küldöm
Aki a zenét szereti soha nem lehet boldogtalan